27985. lajstromszámú szabadalom • Szitáló gép egyenes vízszintes irányú rázó mozgással

kényszerkapcsolatban állnak. Az (1, 1) gördülési alappal való kapcsolat azáltal létesíttetik, hogy az (m, n, o, p) keret csapjai a 4. ábra szerint tekercselt, csavarásra igénybe vett (torziós) rugókkal vannak körülvéve, melyeknek (z) szárai a gördülési alapon találnak megerősítést, úgy hogy a lábak ezen rugalmas hurokban csak annyira hagyhatják el helyzetüket, a mennyire a rúgó ezt megengedi. A vízszintes mozgató szerkezet ezen elrendezése, mely másnemű rázószerkezeteknél is alkalmazható, a gépnek minden lökés hatásától szabad, csendes, zajtalan, egyenletes járását is biztosítja, mely még azáltal támogattatik, hogy a gördülő lábak ebonit, keménypapirlemez, linóleum, gummi vagy más hasonló anyagból való tompító alátéten gördülnek. A szitáló szekrényben lévő szitálásra szolgáló berendezések úgy állíttatnak össze, hogy a szekrényben, a szitálás mérve szerint egyrészt lépcsős fenekek, melyeknek emelkedő fölülrtei szitaszövetből valók és a szitálást eszközlik, másrészt olyan fenekek, melyek sima fölületekből állanak és a szitálás termékeinek összegyűjtésére és tovaszállítására szolgálnak, czélszerűen egymás fölé helyeztetnek. Ezeii elrendezések a 6—8. ábrákban szematikusan vannak föltüntetve. A legegyszerűbb elrendezés a 6. ábrában látható. A fölső (í) fenék szitáló fenék és a szitálandó anyag legdurvább részeinek leválasztására (lelökésére) és az (A) levezető csatornához való vezetésére szolgál. Ezen fenék után egy második (2) szitafenék következik, mely a fölső fenéken áthulló anyagot fölveszi és finom szövetén lisztet szitál át, a maradékot pedig az (U) csatornához vezeti. A harmadik (3) fenék az átszitált lisztet összegyűjti és az (M) csatornához viszi. A 7. ábra a két (2, 5) lisztszitáló fenékkel ellátott szitaszekrény elrendezését tünteti föl. Az első (2) lisztszitáló fenék maradékanyaga a (4) szállító fenékre hull, mely azt az (5) lisztszitáló fenékre visszavezeti. A következő (9) fenék az (5) fenéken áthullott második lisztet gyűjti össze és az (M2) csatornához szállítja, míg a szitálás maradéka a másik oldalon (U)-nál hull le. Ha a töret és daramaradékon kívül még derczét is akarunk osztályozni, akkor az oly módon történhetik, hogy a második lisztfenék szitálókeretének utolsó lépcsői derczeszövettel vonatnak be és ezen derczét oly fenékre vezetik, mely azt pl. a berendezés közepén elrendezett (D) csatornához szállítja (8. ábra). Mindezen elrendezések átlag csak 350 mm. magas helyet igényelnek. Ezen szitáló berendezések jellemzőjét a lépcsős szitafenekek elrendezési módja képezi : a keskeny, szitaszövettel bevont keretek oly szélesek, mint e lépcsők és oly I hosszúak, mint a szitafenék szélessége; egymás fölé állítva, és csavarokkal összeerősítve lépcsőket képeznek (9., 10. és 12. ábrák). A szitafenék ezen összeállítása a használatos összefüggő és csak léczek által lépcsőssé tett szitaszövetekkel szemben lényeges előnyökkel bír. Minden egyes keretet külön lehet behelyezni és kivenni, minden szitafeneket különféle bevonatú keretekkel lehet fölszerelni, durvább szitáláshoz nem kell az egész szitafeneket, hanem elég csak egyes kereteket kicserélni, javításoknál csak a megrongált keretet és nem az egész szitafeneket kell megújítani. Ezen lépcsős szitafenekek üzemben tartása ezáltal igen olcsóvá válik. Új és a találmány jellemző sajátsága még az is, hogy mikép szabadíttatnak meg ezen szitakeretek a tisztátalanságoktól és mikép tartatnak tisztán; ez külön lyukasztott bádogfenekek elrendezése által történik, melyek csekély távolságban a szitakeretek alatt rendeztetnek el; ezen fenekeken alkalmas testek, pl. üreges gummigolyók ide-oda rázatnak; a szitaszövetbe ütköznek és azt rázzák. Jelen találmánynál minden szitafenék külön alátéttel bír, mely a lépcső szélességével bíró bádogszalagból áll; az alátét a szitafölülethez párhuzamosan rendeztetik el. Ezen czélból a 11. ábrán látható alakkal bíró léczeket alkalmazunk, melyeknek fölső szélére erősíttetnek a | szitakeretek, míg az alsó szélükre a perforált