27898. lajstromszámú szabadalom • Negatív elektróda elektromos akkumulátorokhoz
A találmány szerint a negatív elektró- | dát képező rácsot valamely ismert módon, j áttört lemezek, bádogok, drótszövet vagy j csíkok segélyével elzárjuk, a rács üregeit pedig a földuzzadó anyaggal csak annyira töltjük meg, hogy a közömbös anyag hozzá- j keverésével előidézett aránylag nagy föl- | duzzadás akadály nélkül mehessen végbe. Lényeges ebben az esetben az, hogy a rács üregének aktivanyaggal meg nem telt része vagy állandóan, vagy legalább használat közben, mikor az aktivanyagnak föl kell duzzadnia, üres legyen, úgy hogy a földuzzadást semmi sémi akadályozza. Ha például az üregek eme részei oly czélból, hogy a rácsok könnyebben legyenek szállíthatók, ideiglenesen oldható sókkal vagy más hasonló anyaggal vannak kitöltve, ezt az anyagot használat, illetve a földuzzadás megkezdődésének ideje előtt ismét el kell távolítani. Ekkor az ólomszivacs üzem közben teljesen laza marad, eredeti térfogatának körülbelül kétszeresére vagy még többszörösére duzzad föl, tehát az elektróda is állandóan megtartja eredeti kapaczitását. Az üregek részleges megtöltése a legkülönbözőbb módon történhetik. Egyszerű rácslemezeknél legelőnyösebben mintadarabokat használunk, melyek az aktivanyag betöltésénél az üregek ama részeit, a melyeknek szabadon kell maradniok, kitöltik. A csatolt rajz 1—5. ábráján az üregek részleges kitöltésére szolgáló különböző módok láthatók. így az. 1. ábra a félig kitöltött üregeket az áttört födőlemezek elhelyezése előtt ábrázolja, a 2. ábra valamivel nagyobb léptékben rajzolt metszet az 1. ábra x—x vonala szerint, melyen az üregeket két oldalt az (a) lemezek által elzárva ábrázoltuk. A. rács (b) hidjai által képezett üregeket a (c) aktivanyag félig tölti ki, ez az aktivanyag üzem közben földuzzad és az (a) lemezek hatása következtében a tér üres (d) részébe nő be, úgy hogy ezt lassanként teljesen kitölti. Az üreg üres (d) része a megtelt (c) résszel oly viszonyban van, a melyet az aktivonyaghoz layert közönbös anyag mennyisége követel meg. Kísérletek azt igazolták, hogy legelőnyösebben annyi közömbös anyagot keverünk az aktivanyaghoz, a mennyi az aktivanyagnak kétszeres térfogatra való földuzzadását biztosítja, ekkor az üregeket — mint ábrázoltuk — félig töltjük meg. A 3—5. ábra a rácslemezek üregei kitöltésének más módját ábrázolja. Ha az elektródalemezek közepén át nem tört lemez nyúlik végig, akkor a kitöltés a 2. és 3. ábra szerint történhetik, egyébként pedig a kitöltés módja sokféleképen változtatható, lényeges csakis az, hogy a töltés kezdetén az üreg elég nagy része üres legyen. így például lehetséges az is, hogy az üregek megtöltése után, azonban az elektróda első töltése előtt a töltelék egy részét ismét eltávolítsuk, mi mechanikai úton vagy akként történhetik, hogy az aktiv anyagot oldható anyaggal keverjük, melyet azután a lemezek használatba vétele előtt kioldunk, úgy hogy oly üregek képződnek, melyekbe az aktivanyag benőhet. Az üregek részleges kitöltésének egy további kiviteli alakja a 6. ábrán látható. Itt mindegyik üregbe egy-egy közömbös anyaggal kevert aktivanyagból álló, tetszőleges alakú (f) darabot helyezünk el, de eme darab méreteit akként választjuk meg, hogy az az üreget csak részben töltse ki és hogy földuzzadása akadály nélkül mehessen végbe. A lemezek és bádogok ólomból vagy más saválló anyagból, például ebonitból, készülhetnek és az üregek megtöltése után alkalmas módon hozatnak a ráccsal kapcsolatba. Ha rácsos elektródákat alkalmazunk, melyeket előzetesen kötöttünk össze az átlyuggatott bádoggal vagy dróthálóval, akkor az elektródák előállítása, illetve a rácsok töltése rendkívül egyszerűen végezhető akként, hogy két lemezt nyitott oldalával az üregek részleges megtöltése után egyesítünk egymással. A 7. ábrán például az elektródalemezt két azonos, egyik oldalán lyuggatott (a) lemezzel ellátott rács képezi, melyek (b) hidjai egymással szemben állanak és melyek közül csak az egyik
