27878. lajstromszámú szabadalom • A vonatról elektromos úton vezérelt fék

— 2 — kapcsolt sarkával van összekötve. A rudat ; a (17) rúgó törekszik balfelé tolni, míg a (18) retesz, mely a (13) rúd egy (19) orrára fekszik és a (6) elektromágnes mozgó mag- j ját képezi, a rudat a megrajzolt állásban j tartja fogva. A (11) áramzáródarabbal szem- : ben a fix (20) áramzáródarab van elrendezve, mely a kevés elemből álló (21) telep egyik sarkával van összekötve, eme telep másik sarka a (22) áramzáródarabbal van kapcsolatban. Végül a (7) vezeték a (23) biztosítékok közbe kapcsolásával a (24) áramzáródarabokkal is össze van kötve, mely áramzáródarabok az egyes kocsikban elhelyezett (25) vészkikapcsolók részeit képezik. Ezek (26) áramzáró emelői közvetlenül vannak földre kapcsolva. A berendezés működési módja a következő : Mikor nem fékezünk, az (1) áramkapcsoló (27) áramzáró emelője a megrajzolt helyzetében van és (22) áramzáródarabot érinti és ezt, tehát a (21) telepnek vele kapcsolt sarkát is földre kapcsolja. A (13) rúd a megrajzolt helyzetben van és a (11) áramzáródarab a (20) áramzáródarabot érinti. Ekkor a (21) telepből áram megy a (20, 11) áramzáródarabokon, a (10) tekercselésen, az (5) tekercselésen, (7) vezetéken és a fékszelepek (8) elektromágnesein a földbe, de ez az áram sem a (6) elektromágnest, sem a fékszelepek elektromágneseit nem gerjesztheti oly mértékben, hogy ezek működésnek indulhatnának. Ha már most a vonatról kívánunk fékezni, csakis az egyik (26) áramzáró emelőt kell a megfelelő (24) áramzáródarabra fordítani Ekkor a (7) vezetéket közvetlenül földre, kapcsoljuk, a (21) telepből jövő áram erőssége nő és a (6) elektromágnest annyira gerjeszti, hogy ez a (18) reteszt fölhúzza, tehát a (18) retesz a (19) orrot elereszti és a (17) rúgó a rúdat előre tolja, a (11, 20) áramzáródarabok között az érintkezést megszakítja, a (15) és (16) áramzáródarabok között pedig a (14) áramzáródarab útján kapcsolatot létesít. A (3) telepből az áram most már közvetlenül a (16, 14, 15) áramzáródarabokon, (5) csévén, (7) vezetéken, (8) elektromágneseken, másrészt pedig a (26) emelőn át a főidbe megy. Ez a második út a (26) emelőn át csakhamar megszakad, mert az eléje kapcsolt (23) biztosíték csak igen gyenge áram átmenetét engedi meg, ezért tehát az egész áram a (8) elektromágneseken megy át, melyek gerjednek és a fékeket meghúzzák. Ha a lokomotivról akarunk fékezni, csak az (1) áramkapcsoló emelőjét kell elforgatni. Ekkor a 2) és (4) áramzáródarabokat a (27) emelőtől szigetelt (28, 29) áramzáró nyelvek egymással kapcsolják, egyúttal pedig a (22) áramzáródarabot és így a (21) telepet is a földről lekapcsolják, tehát a (3) telep árama a (2, 4, 5, 7) úton és a (8) elektromágneseken át a földbe megy és az elektromágneseket gerjesztve a fékeket meghúzza. A (6) elektromágnesekkor nem gerjed oly mértékben, hogy a (18) magot beszívhatná. A fékezés befejezte után a (27) emelőt újból a megrajzolt állásba visszük ós a (21) telepet ismét bekapcsoljuk. Hosszabb lejtőkön, hol az (1) áramkapcsoló a menetsebesség szabályozására szolgál, megtörténhetnék, hogy a (2) és (4) áramzáródarabokkal egyidejűleg valamely (25) vészkikapcsoló is zárja az áramkört. Könynyen beláthatjuk, hogy ekkor a (21) telep a (9) berendezés kiváltására nem szolgálhat, mert ez a telep az adott viszonyok között ki van kapcsolva. Említettük azonban, a (25) vészkikapcsoló a (7) vezetéket közvetlenül földre kapcsolja. Ennek következtében, — ha ugyanekkor az (1) áramkapcsoló (2) és (4) áramzáródarabjai a (3) teleppel is össze vannak kötve — a (3) telepből származó áram erőssége nagy mértékben növekedik és az (6) elektromágnest annyira gerjeszti, hogy ez a (18) magját meghúzza, minek következtében a (15) és (46) áramzáródarabok között kapcsolatot létesít, tehát a (3) telepet az (1) áramkapcsoló elkerülésével kapcsolja a (7) vezetékhez. A (25) vészkikapcsolón, illetve (26) kapcsolóemelőn átmenő áram azonban az útját