27868. lajstromszámú szabadalom • Egyfázisú, váltakozó áramú elektromos mótor

- 7 -áramátalakítót alkalmazunk, melynél az átalakítás mérvét alkalmas módon módosítjuk. A megkövetelt különböző elemek: a mótor. a kontroller, a tápláló áramkör és az áramátalakító. A mótor, mint már kifejtettük, a feszültséget illetőleg a természetéből folyó ha tárolásokkal bír, mely feszültség azonban független az áramátalakítóktól, a kontrollertől és a tápláló áramkör feszültségétől. Az áramerősség és feszültség, melyeket a kontroller segélyével előnyös módon kezelhetünk, teljesen eltérhetnek a mótor áramerősségétől és feszültségétől. így pl. előnyös lehet a kontroliért a mótor áramerősségének egy harmadára és a mótor feszültségének háromszorosára szerkeszteni. Előfordulhat továbbá, hogy a vonalvezeték feszültsége túlságosan nagy arra nézve, hogy közvetlenül bevezethető legyen úgy a kontrollerbe, mint a motorba. Ebből következik, hogy a mótor, a kontroller és a tápláló áramkör feszültségei, valamint áramerősségei egymástól nagyban eltérhetnek. Lehetséges azonban egy vagy több áramátalakító segélyével tetszőleges feszültségre méretezett motort bármely feszültséggel bíró tápláló áramkör által működtetni. A szabályozásnak egy alkalmas módja abban áll, hogy a tápláló vezetékek közé egy főáramátalakítót kapcsolunk, melynek szekundér tekercselése a mótor áramkörébe soros kapcsolásban egy soros kapcsolású áramátalakító szekundér tekercselésével van igtatva, melynek priinér tekercselése vagy közvetve, vagy közvetlenül láttatik el árammal a főáramkörből és mely a főáramkörátalakító szekundér tekercselésében fejlesztett elektromótorikus erőhöz hozzáadódhatik vagy ebből levonódhatik. Ezen szabályozás még sok más módon is foganatosítható, a mint ezt későbben látni fogjuk. A jelen találmány tárgya különösen oly esetekben alkalmazható, melyekben gyakori indításról van szó, mint pl. a vasúti üzemben. A vasúti üzemben jelenleg minden egyes kocsit két vagy több motorral és különböző sebességek elérése czéljából oly közegekkel szokás ellátni, melyek segélyével a motorokat vagy sorosan vagy párhuzamosan kapcsolhatjuk össze ós a motorok áramkörébe kisebb-nagyobb ohmikus ellená'lást igtatunk be. A jelen találmány szerint lehetővé válik a szabályozás czéljaira gyakorlatilag minden ohmikus ellenállást nélkülözni, a mikor is nem szükséges a motorokat egymásután sorosan és párhuzamosan összekapcsolni; azok állandóan vagy soros, vagy párhuzamos kapcsolásban maradhatnak, miközben az egyenáramú motoroknál alkalmazott soros, párhuzamos kapcsolásnak összes előnyeit a váltakozó áramú motorba bevezetett elektromótorikus erő módosítása által érhetjük el. Bizonyos esetekben kivánato3 lesz a motorokat állandóan soro3 kapcsolásba hozni, különösen akkor, ha a redukált áram inkább a kontrollerek számára alkalmas, vagy akkor, ha a növelt feszültség oly előnyöket nyújt, melyek p). akkor vannak biztosítva, ha ezen feszültség egyenlővé lesz a tápláló áramkör feszültségével. Az áramátalakítóban az átalakítás változásával történő szabályozás az elindításnál és kis sebességeknél sokkal nagyobb gazdasági fokot biztosít, mint a minő az egyenáramú motorok szokásos üzeménél elérhető, a hol a feszültségnek reosztátok segélyével való redukálását a soros párhuzamos szabályozással vagy e nélkül kell alkalmazni. A vasúti üzemben, a hol az indítás igen gyakori, a kocsinak átszolgáltatandó erő igen nagy százaléka a reosztátokban emésztetik föl, mi által a gazdasági effektus nagyban redukáltatik és az üzemkiadások növelteinek. Magától értetődik azonban, hogy a reosztáttal történő szabályozás a leírt váltakozó áramú motoroknál is alkalmazható, habár a váltakozó elektromótorikus erejű áramátalakítókkal való üzem reosztátok nélkül is igen n _*v előnyöket nyújt. Miután az áramátalakító éppen azon feszültséget szolgáltatja, melyet a mótor megkövetel, veszteség nincs, kivéve az, mely az áramátalakító ós a mótor természetéből folyik ; ezeket azonban akként szerkeszthetjük meg, hogy a gazdaságos effektus biztosítva legyen. Ezen rendszerrel a tápláló