27863. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mesterséges köveknek üvegből való előállítására

— 2 — lás közepén a porlasztó foglal helyet, mely az előmelegített folyadékot állandóan a ! csatornába vezeti. A nyílás amaz oldalán, mely felé a talp j mozog, egy tölcsér van elrendezve, melyen j át a szigetelő anyaggal bevont csatornába ' üveget töltünk. A nyílás másik oldalán egy önműködő elosztószerkezet van elhelyezve. A csatornában lévő üveg gyűrűt vagyhoszszú szalagot képez, mely a hő behatása következtében üvegtelenedik és összesül. Ezt az üvegcsíkot azután, mikor az a ke- i menczét elhagyja, bizonyos meghatározott j pillanatokban darabokra vágjuk. A csatolt rajzon az eljárás foganatosítá- j sára szolgáló kemencze van ábrázolva, ne- 1 vezetesen az 1. ábra a kemencze ama részének függélyes hosszmetszete a kemencze középvonala szerint, hol a berakó nyílás alkalmazva van, a 2. ábra a megfelelő fölülnézet, a 3. ábra pedig a kemencze sugárirányú metszete. Az eljárás foganatosítására bármely szerkezetű, mozgatható talppal bíró kemenczét alkalmazhatunk, melynek talpa azon a helyen, a hol az a munkatérbe belép, megszakítva nincs és melynél az a nyílás, hol a kemenczetalp hozzáférhető, elég nagy ahhoz, hogy ott a szétporlasztók, a töltőtölcsérek és az önműködő elosztószerkezet elhelyezhető legyen. A (c) görgőkön nyugvó (b) sín a tetszőleges módon mozgatott (a) talpat viseli. A homokkal megtöltött (e) csatornákba merülő (d) oldallemezek a munkateret tömítve elzárják. A kemencze falazatába az (f) regenerátorcsatornák vannak beépítve, melyek a rendes módon működnek. Maga a talp tűzálló trapezalakú (g) téglákból áll, melyek között vékonyabb (h) lemezek fekszenek, úgy hogy a talpon az üvegtelenítendő üveg fölvételére szolgáló számos (i) csatorna képződik. A tűzálló bevonatot létesítő folyadék a (j) csövön át a (k) porlasztókhoz folyik és ezekből az (i) csatornákba fecskendezik. Az aprított üveg a nagy (m) garatban foglal helyet, mely alsó végén annyi (n) csőcsonkba ágazik el, a hány (i) csatornánk van; mindegyik (n) csőcsonk a hozzátartozó (i) csatornába torkollik. Az egyes csatornákba öntött üvegréteg vastagságát a csatorna fenekének és a csőcsonk alsó szélének egymástól való távolsága szabja meg; ezt a távolságot minden egyes csatornánál az által szabályozhatjuk, hogy az (n) csőcsonkokat viselő (p) rudakat működtető (o) kerekeket forgatjuk. Ez által az egyes üvegrétegek vastagságát oly módon szabályozhatjuk, hogy a tetszőleges hosszaságú csatornák mindegyikében egyenlő mennyiségű üveg legyen. Az (m) garatban és az (n) csőcsonkok mindegyikében egy-egy mechanikai kavaró szerkezetet helyezhetünk el, mely üregek képződését és a tölcsérben, illetve a csőcsonkban lévő tört üvegtömeg megszorulását — a mi az üveg lefolyását késleltetné — megakadályozza. A munkatér elvezető végén egy ezen hely felé réizsútos, fésűalakú (o) sík van elrendezve, melynek mindegyik foga egy-egy (i) csatorna fenekéig ér és a csatornában lévő üvegtelenített üveget aira kényszeríti, hogy az az önműködő elosztószerkezet (r) lemezének fölső fölületéig fölemelkedjék. A (q) sík fogain a kemenczetalpról leemelt üvegcsíkokat oldalt függélyes (s) falak vezetik. Az (r) lemezen a (t) lemez van megerősítve, melyre az üvegcsíkok fölfutnak és mely egyik oldalán egy bemetszéssel, másik oldalán pedig egy csappal van ellátva, hogy a lemezt a leírt részek segélyével gyorsan és kényelmesen köthessük össze egy másik hasonló (tl) lemezzel. Az üvegcsíkokról levágandó darabok hosszát a tetszőlegesen előre vagy hátra tolható (u) tolóka segélyével szabályozhatjuk. E czélból a tolóka egy (v) emeltyűvel van fölszerelve, mely a csíkok mellső végéig nyúlik le. Ha már most valamely üvegcsík vége a (v) emelő alsó végéhez ütközik, akkor a (v) emelő saját tengelye körül elfordul, miáltal egy a vágószerkezetet valamely ismeretes, alkalmas módon működtető elektromos áramkör záródik. Rajzunk szerint az elektromos áram egy víznyomású