27846. lajstromszámú szabadalom • Szifónfej
.Megjelent 1903. évi julius hó 23-án. MAGY. ggg KIR. SZABADALMI J| ||f( HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 27B46. szám. XVII I/d. OSZTÁLY. Szifónfej. KONCZ PÁL ÉPÍTŐMESTER, SZ. LOVÁSZI JÓZSEF GÉPÉSZ ÉS SCHMIDBAUER AURÉL GÉPÉSZ HÓDMEZŐVÁSÁRHELYT. A szabadalom bejelentésének napja 1903 január hó 26-ika. A találmány tárgya egy szifónfej, melyre egyrészt az a jellemző, hogy a szifónfej maga üvegből, porczellánból vagy más, a szénsavtartalmú folyadék által meg nem i támadható keramikus anyagból készül, másrészt pedig az, hogy a szifónfej kifolyató csöve a szabad végén is el van zárva, úgy hogy eme csőbe kívülről fertőző anyagok be nem juthatnak, miáltal egyúttal ama visszaélések is meg vannak gátolva, melyek meggátlására eddig a kifolyató cső torkolata körül különböző toldatokat szoktak alkalmazni. A csatolt rajzon a találmány tárgya három, egymástól lényegesen nem különböző kiviteli alakban van ábrázolva, nevezetesen az 1. ábra egy nyomó emelővel fölszerelt kiviteli alak függélyes metszete, a 2. ábra ennek vízszintes metszete az 1. ábrán 2—2 vonala szerint, a 3. ábra egy nyomógombos kiviteli alak függélyes metszete, a 4. ábra az 1. ábrán látható kiviteli alak egy részlete, míg az 5. ábra egy oly nyomó emelős kiviteli alakot ábrázol, melynél az üvegből vagy porczellánból készült fej alacsonyabb, mint az előző kiviteli alaknál és melynél ez a I 6. és 7. ábrán látható burkolatba van zárva. Mint azt már említettük, az (a) szifón! fej üvegből, porczellánból vagy más keramikus anyagból készül, alakja lényegében véve a közönséges szifon fejekével egyezik meg, azonban a kifolyató cső fölső oldalán, úgyszinte a szifónfejnek akifolyató csőhöz csatlakozó mellső részén két-két (c) bordával van ellátva, hogy eme bordák között a kifolyató cső torkolatát elzáró (d) szelep működtetésére szolgáló rúdazat elhelyezhető legyen. A két (c) borda által képezett üreget az (e) födél zárja el, mely részlet rajzban a 4. ábrán látható és melyet egyrészt a rudazat forgáscsapjait is képező (f g h) csavarok vagy csőszögek erősítenek meg a (c) bordákon, másrészt pedig fölső végével a szifónfejnek (i) zárókupakja alá nyúlik, úgy hogy az (i) kupak a födél fölső végének fölemelkedését biztosan meggátolja. Az (i) kupakot a (2) gyűrű közbehelyezésével csavarjuk föl. A föntebb leírt fejet a (j) karmantyú erősíti meg a (k) palaczkon, mely karmantyú egyrészt a szifónfej egy gyűrűalakú hornyába fogódzó, megosztott (1) gyűrűre van fölcsavarva, másrészt pedig i egy a belső csavarmeneteibe fogódzó (m)
