27812. lajstromszámú szabadalom • Kocsirúgó szerkezet
főrúgólap kifelé ható nyomása tartja meg. Az alsó (p) segédrúgólap vége az alsó (e) főrúgólap és a (b) üreg alsó fala közé van illesztve. A (p) rúgólap ezen helyzetében az alsó (e) főrúgólap normálisan kifelé ható nyomása által tartatik meg. A mint a 2. ábrából látható, az (e) rúgólap belső vége és a (b) üreg belső vége között a harántirányú (i) horonyban a (q) betétpárna foglal helyet. A teher hatása alatt a kocsirúgó fölső és alsó fő- és segédrúgólapjai egymáshoz nyomatnak, a mi azoknak megnyúlását és ez által belső végeiknek érintkezését idézi elő, hogy azután a rugalmasság hatása alatt egymástól ismét távolodjanak. A' rúgó összenyomása folytán az alsó főrúgólapnak belső vége a (q) párnával igen hatásos érintkezésbe jön, mely párna nemcsak hogy a rúgóvégek lökéseit fölfogja és gyöngíti, hanem azt is megakadályozza, hogy annak belső végei a fölső főrúgólap végén súrlódjanak. A rúgó folytonos használata végül is azt idézné elő, hogy az alsó főrúgólapnak belső vége a (q) betétpárnát darabokra vágja; ezt megakadályozandó, az alsó rúgólap mindegyik vége és a párna érintkező fölülete között egy fémből való védő lemezt rendezünk el, mely az alsó rúgóvégeknek lökéseit fölfogja és a párnára átviszi. A fejeknek a rúgólapokkal való biztos összekötésére az (f) és (g) hornyoknak belső fölületét és a fölső rúgólapok végeinek oldalfölületét érdessé tesszük, vagy rovátkákkal látjuk el. Ez esetben a lejeket fölhevítés által kitágítjuk és aztán föl- l toljuk a fölső főrúgólap végére és egy- | idejűleg az (o) segédrúgólapot az (1) nyúl- i vány (m) hornyába is beillesztjük, úgy hogy j a fejnek ezután bekövetkező lehűlése után j a részek hatásosan összeszoríttatnak. Mihelyt a fejek a fölső rúgólapokon meg vannak erősítve, a (q) párnát az (i) horonyba helyezzük, az alsó rúgólapokat megfelelően meghajlítjuk és végeikkel a fejekbe beillesztjük, a hol is a rugók végei a rúgólapok rugalmasságánál fogva a fejekben megtartatnak. Ezen szerkezetnél megerősítő közegek, mint csapok, szögecsek vagy hasonlók, melyek a rúgóvégeknek a fejekben való megerősítésére eddig föltétlenül szükségesek voltak, teljesen fölöslegesek és a rúgó igen nagy rugalmassággal és ellentállóképességgel bír. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kocsirúgószerkezet, jellemezve egy üreges fej által, melynek az egyik oldal felé nyitott ürege a rúgóvégek széleinek vezetésére (f) és (g) hornyokkal bír, melyek az üreg belső végén kiképezett, a rugók fölvételére szolgáló, harántirányú (h) és (i) hornyokba torkolnak. 2. Az 1. alatt igényelt kocsirúgószerkezet egy kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy a fej alsó (i) haránthornyába egy (q) párna van beillesztve, melybe az alsó (e) rúgólap vége nyomódik oly czélból, hogy a párna az alsó rúgólaptól kifejtett lökéseket fölfogja. 3. Az 1. és 2. igény szerinti kocsirúgószerkezetnél egy védőlemeznek a betétpárna és az alsó rúgólap végfölülete között való elrendezése. 4. Az 1. igény szerinti kocsirúgószerkezet egy kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy a fej alul is, fölül is nyúlványokkal bír, melyek a fölső főrúgólap fölső fölületével illetve az alsó főrúgólap alsó fölületével hornyokat képeznek, melyek a segédrugók végeinek fölvételére szolgálnak. (1 rajzlap melléklettől.) ° V.LAB RÉ8ZVÉNTTÁR8A8ÁG NVl^rf&ÜA BUDAPESTEN
