27794. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lehetőleg kevés szenet tartalmazó fémeknek, metalloidoknak vagy ezek vegyületeinek elektromos úton való előállítására

kor ez megtörtént, a csőnek a pontozott (a b) vonalak által határolt részét valamely módon, például elektromos úton anynyira fölhevítjük, hogy az ebben lévő anyag az oxydrétegeken áthatoljon. Á hőmérséklet magasságának megfelelően, a (D D) oxydrétegeknek az (M) réteg felé íordult oldalai többé-kevésbbé biganyfolyóvá válnak, míg az oxydréteg többi része laza marad. A megolvadt oxydrétegen a fémek, illetve metalloidok áthatolnak, ezen közben az ezeket esetleg még fertőző szenet az oxyd oxygénje leköti, míg a tiszta fém az oxydréteg laza szerkezetű részében marad hátra. Az ily módon előállított, illetve raffinált fémben szén egyáltalában nem, vagy csak nyomokban fordul elő. A megolvadt oxydréteg ekkor teljesen tiszta ömledéket képez, melyet egyáltalában nem fertőz szén, minek jelentőségét, mikor nehezen olvadó oxydokról van szó, annál kevésbbé lehet kicsinyelni, mert ily tisztán megolvadt oxydot eddig a nagyiparban egyáltalában nem sikerült előállítani. A fém már most behatol az oxydba és ott különböző nagyságú, szabálytalan darabokban regulus alakjában rakódik le. Mikor a reakczió befejeződött, — mit arról ismerhetünk föl, hogy a csőből gázok el nem szállanak — a csövet lehűlni engedjük és kiürítjük. Ezt a folyamatot egy példa magyarázzi meg legjobban. Tegyük föl, hogy mangánt keli raffinálni, tudniillik széntől mentes állapotban előállítani. Ekkor a kereskedelmi árút képező és szénnel mindig fertőzött mangánt fölaprítjuk és az (M) térbe töltjük. A (D D) tereket lazán tiszta mangánoxyddarabokkal töltjük meg, mit legegyszerűbben vízzel kemény péppé alakított mangánoxydpor használatával érünk el. Ezután a csövet annyira fölhevítjük, hogy a nyers mangánfém elpárologjon, mikor a mangánoxydrétegeknek a fémmangán felé fordult oldala megömlik, míg annak többi része — melyből a víz elpárolog — laza szerkezetét megtartja. A nyers mangánfém a megolvadt oxydrétegbe behatol, a benne lévő szenet az oxyd oxygénje leköti, mi az oxyd redukczióját elősegíti, a tiszta mangánfém pedig az oxydréteg laza szerkezetű részeiben gyűlik össze. Sok fém, metalloid vagy ötvözet esetében előnyös, ha azt magában a kemenczS-ben hozzuk oly alakra, melyben azt földolgozni kívánjuk, vagyis ha a fémet egyúttal öntjük is. Ez különösen oly fémek esetében fontos, melyek nehezen olvadnak meg, vagy könnyen elégnek. Ezt igen egyszerűen akként biztosítjuk, hogy az oxydréteg laza részeiben oly üregeket létesítünk, melyek alakja az előállítandó fémdarabok alakjának felel meg, mint az a csatolt vázlat 2. ábráján látható. Ekkor a kemenczének kettős feneke, illetve fala van, a fém a fölső fenék, illetve fal alatt gyűlik össze és az üregeket kitölti. Ugyanez az út arra is, hogy a kemencze üzemét folytonossá tegyük. Ha ugyanis a kemencze hőmérséklete elég magas, az üregben a fém megolvadva marad és a kemencze (B) végénél a (D) rétegen át lecsapolható, míg a kemencze (A) végén friss keveréket töltünk abba. Ebből a czélból a kemencze (A) végén kettős elzárást alkalmazunk, mely a műszaki gyakorlatban eléggé ismert kettős elzárásoknak megfelelően van kiképezve és az utántöltést megengedi, de a gázok elszállását meggátolja. A rajzon vázolt kemencze-alak korántsem adja meg az egyedül lehetséges kiviteli alakot, ez az alak inkább a kemencze alapelvének megmagyarázására szolgál és a kemencze maga rendkívül sokféleképen alakítható. Lehet továbbá a raffináló, illetve kondenzáló réteget képező oxyd helyett az előállítandó fém egy más oxydácziós termékét, például annak hydroxydját, karbonátját vagy nitrátját, vagy a megfelelő fém által képezett savak valamely sóját is alkalmazni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás lehetőleg kevés szenet tartalmazó fémeknek, metalloidoknak vagy