27768. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oldható keményítőnek illó szerves savak segélyével való előállítására

— 2 -különösen hangyasavval való alkalmazásánál tiszta fehér terméket nyerünk, úgy hogy ezen termék nagyobb alkalmazhatóságra számíthat és értéke is nagyobb lesz. Ezen eljárás lényeges momentumai tehát a következők: 1. A keményítőt súlyának 1%-nyi menynyiségében alkalmazott illó szerves savval (pl. hangyasavval, eczetsavval, stb.) 115°C.-ra való fokozatos fölhevítés közben hat órán át kezeljük. 2. A szerves savat desztilláljuk és visszanyerjük. 3. A neutralizálás, vízzel való kimosás, czentrifugálás és a szárítás elkerülésével rögtön állítunk elő száraz savmentes és sómentes reakczióterméket. A hígított eczetsavnak a keményítőre való behatását már Schulze tanulmányozta (lásd. Journ. prakt. Cb. 28,324). Az ő kísérleti föltételei, valamint végterméke teljesen elüt a jelen találmány foganatosításának föltételeitől és termékétől Schulze több kísérlete közben 20% eczetsavoldatot hagyott a keményítőre behatni és emellett egyszer négy óráig hevített a visszafolyásra állított hűtővel, másszor pedig konyhasófürdőbe állított bombákban kiilömböző reakeziótartamokra egészen 10 óráig. A nyert oldatokat ezután Schulze analysálta és ebből a következő eredményre jutott. A keményítőnek közepes konczentrácziójú eczetsavval négy órán keresztül nyomás alatt való fölhevítésekor oly oldatokat kapott, melyek jóddal vörös színezést, Fehlingféle oldattal csekély redukáló képességet mutatnak, alkohollal fehér csapadékot adnak, mely dextrinnek bizonyul. Eszerint az eczetsavnak négy órán át a keményítőre való behatása után majdnem kizárólag dextrint kapunk, mely csak nyomokban tartalmaz szőllőczukrot. Az eczet| savnak hosszabb ideig való behatása után csökkenő polarizáló és növekvő redukáló I képességgel bíró oldatokat kapunk. \ Szószerinti közleményének végén ezeket i mondja Schulze: «Ezen vizsgálatokból kitűnik, hogy a keményítőnek eczetsavval való kezelésénél előbb dextrin, azután pedig szőlőczukor képeztetik». ! Ebből világos, hogy a Schulze eljárása sze! rint nyert termék a jelen eljárás szerint j előállított terméktől teljesen elüt, mivel az | utóbbi eljárás szilárd testeket szolgáltat, í melyek hideg vízben nem, a keményítő ter-1 mészete szerint azonban 60—80° C. vízben j oldódnak, mely oldat jóddal a változatlan keményítő reakcziót adja és a Fehling-féle j oldatot nem redukálja. Megemlítésre méltó még Morgen jegyzete (Dingler Jour.266,603), mely szerint J. Frankhausen burgonya és árpa csírázásakor szénsavon kívül hangyasav képződését is észlelte, melyről azt mondja, hogy a keményítőt czukorrá képes átalakítani. Közelebbi adatok azonban nincsenek, úgy hogy erre részletesebben itt sem reflektálhatunk. A jelen eljárásnál a keményítő, eltérően az említett irodalmi adatokban említett eljárásoktól, melyek részben a behatási föltételeknek módosításán (erősebb konczentrácziójú savak alkalmazásán), részben pedig csak föltevéseken alapulnak, nem bontatik föl inversio által más termékekre (dextrinre és czukorrá) hanem csupán oldhatóvá tétetik. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás oldható keményítőnek előállítására, azáltal jellemezve, hogy a keményítőt kevés, körülbelül 1% raennyiségű illó szerves savval 5—6 órán keresztül 115° C.-ra fölhevítünk és ezután desztillálás útján a fölös savat eltávolítjuk. PALLA8 '£SZV£.N» TÁR«A8A.- NYOMBA 0UCAPE8TE*