27759. lajstromszámú szabadalom • Vaskályha

hákkal szemben hőfejtő képességének több mint 50%-át leadja és teljesen elég. Természetes, hogy a fűtőképesség növelésére, illetőleg, hogy kevés tüzelőanyaggal és aránylag kis kályhával igen nagy helyiségeket is kellően lehessen fűteni, a kályháknak a szobalevegővel érintkező felületeit bordákkal lehet ellátni. A hőtartó anyaggal való bélelés, mint könnyen belátható, a vaskályháknak a cserépkályhák ismert előnyeit kölcsönzi. Hogy a szobalevegő az ismertetett kályhák nagy fűtőképessége daczára állandóan kellő nedvesen tartassák, a kályha tetejére díszes víztartány helyezhető, melyet a fölfelé áramló levegő melege állandóan melegen tart és a kellő vizel párolgást idézi elő. Ilyen víztartány látható a rajz 1., 4. és 7. ábráin. Használhatjuk végre a kályhának vízmelegítő kályha gyanánt szolgáló, föntebb is~ mertetett kiviteli alakját gőzfejlesztésre is, mely esetben egyszerűen elzárjuk a víz ki-és bebocsátására szolgáló csapokat, mikor is a kályhában lévő vízből fejlődő gőzök a kályhatető-lapok nyílásain keresztül a szobába (pl. fürdőszobába) áramlanak. Ha elegendő gőz fejlődött, a kályhatetőlapok nyílásait elzárjuk és a kürtőbe vezető (v) szelepet megnyitva, a gőzt a kürtőbe távozni engedjük. A jelen kiviteli alak, mint látható, kettős, egy alsó és egy fölső légkeringéssel bír, a fűtés tehát gyorsan és a tüzelőanyag teljes kihasználásával történik, a nélkül, hogy a légczirkuláczióhoz a szokásos bádogköpenyeket kellene használni. Nagy előnyük a jelen kályhaszerkezeteknek végre, hogy a szobalevegőt tisztítják, a mennyiben a forró kályharészekben a légczirkuláczió következtében, a szobalevegőben foglalt mindennemű miazmák stb. föltétlenül elpusztulnak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vaskályha, az által jellemezve, hogy a tüzelőkamra fölött lévő kályharészte különböző alakú vastestek vannak beépítve, melyek a tüzelőkamrából fölszálló égéstermékeket több függélyes oszlopba osztják szét azon czélból, hogy azok fölszállva, melegüket az egyes lángoszlopokat egymástól elválasztó és a fűtendő szobalevegő fölvételére, illetőleg czirkulácziójára szolgáló vasfűtőtesteknek adják teljesen át és a lehető legteljesebben lehűlve hagyják el fönt a kürtőn át a kályhát. 2. Az 1. pontban igényelt vaskályha, az által jellemezve, hogy a kályhának egyrészt az égéstermékekkel, másrészt a fűtendő szobalevegővel érintkező egyes föliiletei szükség esetén kettős fallal készülnek és e két fal között chamotteval, homokkal, agyaggal vagy egyéb jó hőtartó anyaggal töltetnek ki azon czélból, hogy a kályha a tűz kialvása után is még elég hosszú időn át fűtsön. 3. Az 1. és 2. pontokban igényelt vaskályha egy kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy a kályha fölső részébe egymás mellé állított, alul és fölül egyegy (b) csőrózsa által összetartott függélyes (a) légvezető csövek vannak beépítve, melyek belső üregében a fűtendő szobalevegő czirkulál, mely czélból azok a (b) csőrózsák közvetítésével a szobalevegővel állanak kapcsolatban, míg az (a) légvezető csövek közt képződő függélyes (h) csatornákon az égéstermékek vonulnak az (e) tüzelőkamrából föl a kályha tetején elrendezett (j) füstkamrába s innen a kürtőbe. 4. Az 1. és 2. pontokban igényelt vaskályha egy kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy a kályha fölső részébe két, négy vagy több konczentrikusan egymásba dugott (al) légvezető cső van beépítve, mi mellett a belső cső által képezett központi hengeres üreg és — belülről számítva — a második és harmadik, negyedik és ötödik stb. csövek által képezett gyűrűalakú hézag a fűtendő szobalevegő fölvételére, illetőleg czirkulácziójára, míg a többi gyűrűalakú hézag az égéstermékek fölvételére, illetőleg elvezetésére szolgál, a hol is ez utóbbi, az égéstermékek melegének le-