27673. lajstromszámú szabadalom • Készülék az elégés javítására és a füstemésztés foganatosítására tüzelőberendezéseknél

- 2 elégésnek és a füstemésztés hiányának, továbá a levegőbevezetésre alkalmazott rendszerek hatástalanságának okai a következők : A természetes huzamnál a levegőnek nincs ideje a szénhidrogéngázokkal összekeveredni, nehezen hatol át a tüzelőanyag rétegén és a lángtérbe szénsavval és szénoxiddal telítve, tehát oxigénben szegényen érkezik meg. A fölöslegben alkalmazott légmennyiség van arra hívatva, hogy ezen az oxigénhiányon segítsen, csakhogy igen gyakran csak akkor érkezik a tüzelőtérbe, mikor már a gázok fölszabadultak*. Ilyenkor ez a légfölösleg inkább káros, mert a szén égéstermékeit lehűti. Ha ventillátorok, vagy a rostély alatt levő fúvónyílások segélyével a levegő az egyenletlen megrakás folytán keletkezett lyukakon, vagy pedig a szabálytalan hideg légáram folytán behatol, akkor az csupán az érintkezési határokon egyesül a gázokkal, belép a főhuzatba és kompakt tömegben áramlik a gázokkal együtt, a melyeket lehűt, a helyett, hogy velük egyesülne. Ugyanaz történik, ha a rostélyon eleven gőz segélyével működtetett fúvónyílásokat alkalmazunk. Igaz ugyan, hogy a gőz összekeveri a gázokat, de egyúttal le is hűti azokat és a hideg légáram, a melyet egy tömegben magával ragad, nem egyesül azon gázokkal, a melyek az égési hőmérsékleten alul maradnak (600° C hidrogénnél), a levegő tehát a gázáram mellett áramlik és azt folytonosan hűti. A legtöbb kombinált légbefúvószerkezet, mely arra szolgál, hogy a levegő a gázokat útjokban elérje, hasonló eredményeket mutat föl. Innét van az, hogy az ipari kémények füstöt adnak. Miután előadtuk azon okokat is, melyek folytán az eddig alkalmazott módszerek, melyekkel a kőszén jó elégését és a füstemésztést akarták elérni, hatástalanok maradtak, leírjuk azokat a módozatokat, melyeknek segélyével ezen okokat kiküszöbölhetjük, Hogy a szénnek jó elégését elérjük, első sorban kell, hogy a levegő, mely a tüzelőanyag tömegébe hatol, gyönge és az egész fölszínen jól szabályozható nyomással jusson a rostély alá. A levegőt azonkívül előmelegíteni és főképen kavarni kell. Ha a levegőt ilyen módon és ilyen föltételek mellett vezetjük be, akkor nem szükséges azt fölöslegben bevezetni, sőt nagyon megközelíthetjük az elméleti menynyiséget; a keveredés ez esetben benső és az elégés tökéletes lesz. Másrészt, hogy a szón-hidrogéngázokat elégethessük, a levegőt erőteljes keringőmozgásba kell hajtanunk és mikor újabb adagot rakunk az égő anyagra, a levegőnek a rostély egész fölűletét el keH borítania. Azonkívül rostély alá bocsájtott levegőt hasonlóan előzetesen melegíteni, főképen pedig kavarni kell. Szükséges, hogy az ily módon előkészített levegő erősen összekeverje az elillanás pillanatában fölszabaduló gázokat oly módon, hogy a keverés benső legyen és az egyesülés azonnal megtörténjék. Az ily módon bevezetett és a jelzett tulajdonságokkal bíró levegő mennyisége megközelítheti az elméleti mennyiséget. A készülékkel, melynek leírását következőkben adjuk, megvalósíthatjuk az összes említett hatásokat úgy az ipari tüzelőberendezéseknél, valamint mozdonyok, hajókazánok stb. fűtésénél. A készülék két egymáshoz hasonló elrendezésből áll, a melyek közül az egyiknek, mely a tüzelőtér mellső falában, a tűztől bizonyos távolságban van elhelyezve, az a czélja, hogy a szénhidrogén elégését előmozdítsa, mig a másikkal, a mely a hamuszekrényben van elhelyezve, főként a szén elégetését akarjuk elérni. A mellékelt rajzok ezen készüléket ábrázolják. Az 1. ábra a tüzelőtér fölött levő elrendezés előlnézetét ábrázolja. A 2. ábra a gőzbebocsátó csővel fölszerelt elrendezés oldalnézete. A 3. ábra a 2. ábrának a 3—3 vonal szerinti merőleges metszete. A