27667. lajstromszámú szabadalom • Készülék érmek megvizsgálására

tyű a (d) mérlegkar sülyedésekor előre lendít, az egyik vagy a másik kivezető nyíláshoz jut és pedig a valódi, illetve teljes értékű érmek (o) kivezető nyílásába, ha az ujj az érem leesésénél az I—II-vel jelzett térben van és a hamis vagy csekélyebb értékű érmek (p) kivezető nyílásába, ha az (i) ujj ezen téren kívül fekszik. Az (I) állás itt ezen tér legfölsőbb határát jelzi, minthogy ezen állásban a (h) ütköző és az (i) ujj közötti távolság még épen olyan nagy, hogy az érmének az (o) kivezető nyíláshoz kell jutnia, míg a (II) állás ezen térnek legalsó határát mutatja, minthogy ennek túlhaladásánál az (m) emeltyű a (k) peczekről lesiklik és az (i) ujj megterhelt vége folytán visszaleng; hasonlóképen az érmének a (d) mérlegrúdról való leesése után visszaleng az (m) emeltyű is, mely lekerekített vagy lerézselt vége folytán ismét a (k) peczekre fekszik, úgy hogy a (d) mérlegkar is újból nyugalmi helyzetébe jut. Az (i) ujj tehát álló, vagyis nyugalmi helyzetében az (o) ki vezetőnyílást zárva, ellenben a (p) nyílást nyitva tartja. Az érmek megvizsgálásánál tehát szükséges, hogy az ujj csak akkor tegye szabaddá az (o) kivezető nyílást, ha valódi, illetve teljes értékű érmet dobunk be, míg ezt a nyílást hamis vagy csekélyebb értékű érme bedobásánál el kell zárnia. A mikor tehát egy valódi illetve teljes értékű érme esik le a mérlegkarról, az ujjnak az (I II) téren belül kell elhelyezkednie. Ez lesz az eset, ha először az érme súlya olyan, hogy egyáltalában a (d) mérlegkarnak sülyedését előidézi, mert túlságosan könnyű érmek egyszerűen a (p) kivezetőnyílásig gurulnak a nélkül, hogy az (i) ujjnak elmozdulását idéznék elő, és másodszor, ha az érme csak akkor esik le a mérlegkarról, mikor az (i) ujj az (I—II) térben van. Ennek elérése végett a készüléknek egyrészt a megvizsgálandó érmefajnak megfelelően kell beállítva lennie és másrészt akképen kell azt berendezni, hogy csak valódi, illetve teljes értékű érmek eshessenek le kellő időben a mérlegkarról. A készüléknek az érme súlyának megfelelő beállítása a (d), illetve (m) emeltyű terhelésének (például (r) súlynak) kellő megválasztása útján történik, míg az érme kellő időben való leesését a megvizsgálandó érmefaj vastagságának és veretének fölhasználásával érjük el, mely hamis pénznél sohasem utánozható pontosan és csak teljes értékű pénznél változatlan. Erre a czélra szolgálnak az előbb említett (f) rugók, melyeknek erőssége úgy van megválasztva és melyeknek csúcsai akképen vannak egymáshoz képest beállítva, hogy ezek csekély fékező hatást gyakorolnak a (t) érme mindkét lapjának mélyített, sima külső karimájára, mely minden érmen meg van, illetőleg megfogják és fogva tartják az érmet a (d) emeltyű lefelé lengése alatt mindaddig, míg a leesés kellő pillanata be nem következett. Ha tehát azon érmefajnak egy valódi vagy teljes értékű (t) érmét visszük be a (c) bevezető nyílásba, melynek megvizsgálására a készülék szánva van, akkor az érme a (d) mérlegkarra esik, er'ről legördül, mi mellett az (f) rugók csúcsai megfelelően fékezik, illetve fogva tartják és azután, mihelyt a mérlegkar annyira sülyedt, hogy az (i) ujj az (I II) térbe jutott, az (i) ujjra esik, mely azt az (o) kivezető nyíláshoz juttatja, illetve csúsztatja. Ez utóbbiba tehát csak azok az érmek kerülhetnek, melyeknek a (d) illetve (m) emeltyű megterhelése és az (f) tapintórúgók megfelelnek; minden más bedobott érme a (p) kivezető nyílásba esik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Készülék érmek megvizsgálására, jellemezve egy mérlegkarszerű és lejtősen ágyazott, megterhelt (d) emeltyű által, melyről a megvizsgálandó érmek legördülnek és mely alatt két (o) és (p) kivezető nyílás fölött egy megterhelt (i) ujj van lenghetően elrendezve, melyet a (d) emeltyű magával visz és mely ennek nyugalmi helyzetében az egyik (o) kivezető nyílást elzárja, a másik (p) nyí-