27664. lajstromszámú szabadalom • A lángot eloltó lámpabélvédő

— 2 — végére függesztjük föl a (c) borító lapot, oly módon, hogy az utóbbinak rajta elegendő játéka legyen és a (b) karhoz képest akár az 1. ábrabeli, akár a 3. ábrabeli helyzetet foglalhassa el, mely utóbbiban a borító lapnak egyetlen egy részecskéje sem takarja az égő lámpabelet; ez a jelen készüléknek lényeges jellemző tulajdonsága. A (b) kar alsó végén a (j) vályúban végződik, melyben a (g) hasíték irányával körülbelül 45°-ú szöget bezáró (k) hasíték alkalmaztatik, azonban úgy, hogy ennnek alsó vége a (g) hasíték meghosszabbításába essék. Ebbe a hasítékba a kis keresztmetszetű, hajlékony (m) fémszál fűzetik be, mely a borító lapnak működtetésére szolgál és fölső végén az (n) fémgombbal bír, melynél fogva a (b) kar (j) vályújában függ és a (k) hasítékban a készülék külömböző állásának megfelelően ide oda vezetődik. A fémszál ezenfölül az (a) tartó (d) toldatanak (e) hasítékán is keresztülvezettetik, az üvegtartó koszorú fenekén (o)-nál keresztiilhúzatik és végül az említett koszorúnak valamelyik (p) nyílásán kilép. A készüléket a lámpára föltolva, az a lámpa égése alkalmával a 3. ábrabeli helyzetet foglalja el; a lámpának eloltása czéljából nem kell egyebet tennünk, minthogy az (m) szálat meghúzzuk, miáltal a (b) kart az (f) tengelycsap körül elforgatjuk és a (c) borítólap a lámpabélre ereszkedik; ez fokozatosan megy végbe, mi a (b) kar rugalmasságának és a (g) hasíték elegendő hoszszának következménye. Viszont pedig, ha a borítólap megfelelően a bélre helyezkedett, arra csekély nyomással ráfekszik és a belet kényszeríti, hogy a számára széleiben kiképezett szabályos és kissé kónikus alakot fölvegye, mi a bélnek a következő lámpagyújtáshoz való előkészítését fölöslegessé teszi és a világításnak föltételeit lényeges módon megjavítja. Ha a lámpát ismét meggyújtani akarjuk, a borító lapot kézzel kell fölemelnünk és a 3. ábrabeli helyzetbe áthajlítanunk; természetesen előbb a lámpaüveget is el kell távolítani. A 4. ábra a készüléknek módosított foganatosítási alakját ábrázolja, melynél a borító lapot nem kell kézzel a bélről leemelni, hanem a fémszálat alulról fölfelé lökjük, miáltal a borító lap a bélről leemeltetik. Ezen czélból a (b) kar alsó vége a függélyes iránytól kissé eltéríttetik, még pedig az ellenkező oldalra, mint a melyre a borítólapot félrehajlítani akarjuk. Az (m) szálnak fölső vége a (b) kar alsó, előre is kigörbített végén úgy tolatik keresztül, hogy a (b) kar számára szabad forgási tengelyt alkot. Az (a) gyűrűnek (d) toldata is a (b) kar elhajlásának megfelelően oldalt hajlik és végén az (m) szál keresztül húzatik. Elégséges lesz már most az (m) szálat alulról fölfelé lökni, mire a (c) borító lap használati helyzetéből oldalt elfordul és a 3. ábrabeli helyzetet foglalja el. Ez az elrendezés ezenfölül a lámpának önműködő meggyújtását is lehetővé teszi; e czélra az égő mellett a kis (t) cső alkalmaztatik, melynek (4) bele az égő folyadék tartójába benyúl. A cső maga a lámpaüveg (3) tartóján keresztül közel az égő alsó széléig vezettetik. Midőn a (c) borítólappal a főégő belét eloltjuk, a kis (4) bél tovább ég, s így esetleg éjjeli mécsnek is használható ; ha már most a (c) borítólapot oldalt elforgatjuk, a főégő belét a (4) bél lángja önműködően meggyújtja, a nélkül, hogy a lámpaüveget eltávolítanunk kellene. Természetesen az önműködő gyújtásnak ezen módja bármely más ismert önműködő gyújtási móddal helyettesíthető, pl. platinaszálú elektromos gyújtóval, mely oly módon alkalmaztatik, hogy a gyújtószál elektromos árama csakis akkor záruljon, midőn a (c) borító lapot oldalt elforgatjuk. A találmánybeli készüléknek egyenes bélű olajlámpákhoz való alkalmazását az 5. ábra mutatja be; ez esetben a készülék bél-borítójának (v) hengeres része van, melynek fenekét valami plasztikus anyaggal béleljük, oly czélból, hogy a bélt hermetikusan zárhassuk; (s) szélei kissé kibővülnek, úgy, i hogy ezek az égő szájára való borítását j megkönnyítik. Egyszerűsítés czéljából az (a) \ gyűrűstartó elmaradhat és az (fl) tengelycsapnak fölvételére a harangot tartó ko-