27634. lajstromszámú szabadalom • Csöppfolyós tüzelőanyagot fogyasztó gázizzólámpa

- 5 — csak befelé fordult, közel vízszintes összehúzó karimába megy át, a láng fölfelé terelődik, míg a süveg hengeres megnyújtása következtében erősödő légáram a lángot magassági irányban is tetemesen megnyújtja. Ily módon teljesítve van az a második főföltétel is, mely a megnyúlt láng létesítéséhez szükséges. A megnyúlt lángkúp azért szükséges, hogy a helyes léghozzávezetés következtében maximális hőmennyiség fejlődése mellett képződő égésterményeket lehetőleg gyorsan elvezethessük. A tapasztalat ugyanis azt igazolja, hogy az izzótest a szénsav átáramlását megnehezíti, ennek következtében az elégés tökéletlenné válik és az izzótest elkormozódik. Lehetne a jelzett hátrányon akként segíteni, hogy az elégető teret nagyobbítjuk, de ekkor az izzótest nem volna az izzó gázoknak kitéve és ezért világító ereje is kisebbednék. Meggátoljuk azonban eme hátrány fölléptét, ha a lángkúpot megnyújtjuk. Ekkor az izzótest szűk, hengeres zsákot képez, mely alsó végén harang- vagy körteszerüen kiszélesedik, egyrészt hogy a kékláng magjából fejlődő lángkúp folytonosan menjen át a fölső szűkebb hengeres részbe, másrészt pedig, hogy az égési tér elzáródjék. A hosszú lángkúp az izzótestet nagy mértékben fölhevíti és az égéstermények nagy < sebességgel távoznak az izzótest szűk fölső nyílásán. A (3) légáram sugarak alakjában jut a galéria szabályozható (13) nyílásain be és az (o) lángzósüveg mellett emelkedik föl. A (4) légáram ugyancsak sugarak alakjában az (13) nyílásokon jut be, a (3) légárammal egyesül és előmelegítve a lángkúp fölső fölületéhez jut, melyet még inkább megnyújt. Az (13) nyílásokon belépő, sugarakra váló (5) légáram meggátolja, hogy az előmelegítő térnek az (o) lángzósüveg által körülvett fölső része túlhevüljön, a lángkúp további megnyúlását idézi elő és a (3) és (4) légáramokkal együtt az izzótest külső oldalán oly erélyes légáramlást idéz elő, hogy a fejlődött és az izzótest szemnyílásain át / elszálló szénsavat magával ragadja és fölfelé elvezeti. Minthogy valamely új izzótest néhány órai használat után zsugorodik, annak alsó része az (o) lángzó süvegről leemelkedik és így alkalmat ad arra, hogy a külső légáramok egy része az izzótestbe belépjen, itt lökésszerű elégést idézzen elő, tehát az izzótestben levő levegőt rezgésnek indítsa és azt a chemiai orgona módjára rezgésben is tartsa. Ezért az izzótestet ily esetben az (r) szánnak az (s) vezetékben való eltolásával sülyeszteni kell, hogy az elégetőtér újból elzáródjék. A lámpa üzembehozatalát a következő módon végezzük: Mikor a lángzócsövek fölső élei magassági helyzetének megfelelően beállított kanóczot meggyújtottuk, a (k) galériát, az izzótestet és lámpahengert helyezzük el. Bizonyos ideig tartó előmelegítés után az elgázosító dobot a hajtóművének forgatása által (2. ábra) vagy önműködően a geleria elhelyezése következtében (1. ábra) a kellő módon beállítjuk. Ekkor a föntebb leírt légáramok létesülnek és jönnek hatásra. Ha a (d) elgázosító dobban, vagy a (2) légáram előmelegítőjében túlhevülés lépne föl — mit az első esetben arról ismerhetünk föl, hogy az izzótest fölső részén korom rakódik le, a második esetben pedig arról, hogy a láng lökésszerűen mozog, úgy mint a gázizzólámpáknál kis nyomású gáz esetében, a lehűtést az elgázosítódob fölemelésével vagy a hasítékos (n) gyűrű elforgatásával fogjuk megindítani. Mint az a 3. ábrán látható, az (o) lángzósüveg úgy mint a törzsszabadalomban, körülbelül a (d) elgázosítódob áttört palástfölületének közepéig érő, fölső szélén pedig befelé álló, vízszintes összebúzó karimával ellátott (ol) süveg van elrendezve és ez egy a szívógalériába beépített (p) hüvellyel van körülvéve, mely utóbbi fölső részében, ép úgy mint az 1. és 2. ábrán, hengeresen van kiképezve, úgy hogy úgyszólván a belső süvag megnyújtását képezi. A hüvely belső átmérője csak valamivel nagyobb, mint a belső süveg külső átmérője és mint az 1,