27626. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos közúti vasutak váltóinak és áramszedőinek átállítására

- 4 — drótok átbocsátására szolgáló lyukakkal látandó el. Ha a jelen találmány szerinti berendezést oly fölső vezetékeknél akarjuk alkalmazni, melyeknél a vezeték a pálya mindkét oldalán fölállított oszlopokra vagy a pálya mentén lévő házak falára van fölfüggesztve, akkor a 13. ábrában bemutatott elrendezést használjuk, ahol a (19) rész (20, 21) drótokra van fölfüggesztve és a (22) támasztó nyúlványt hordja, melybe a (23) emelő van ágyazva, melynek (24) karja a (2) lemezzel ugyanúgy van összekötve, mint a (7) emelő a 7. ábrában föltiintetett szerkezetnél. A (23) emelő a (25) drótok segélyével az oszlopok vagy házak falára erősített (26) emelőkkel van összekötve, mely utóbbiak egyike a 7. ábrabeli (10, 11) drótoknak megfelelő drótok révén a pályatestben elhelyezett háromkarú (18) emelővel (8. ábra) áll összeköttetésben; amelyet az (f) emelő működtet különböző összekötő elemek közvetítésével. A (10, 11) drótokat azonban a (28) görgőn átvezetve közvetlenül is kapcsolhatjuk a (12) emelőhöz, mint ez a 13. ábrában pontozottan van jelezve. Ha a fölső vezetékváltót nem az (f) emelő által akarjuk befolyásolni, úgy a (26) emelőhöz vezető föl nem tüntetett kötél segélyével vagy más módon mozgathatjuk. Oly pontokon, hol három vágány találkozik, két (2) terelő lemezt alkalmazunk melyek közül az egyik a 11. ábrában pontozottan van föltüntetve. Ezen terelő lemezek mindegyikét külön-külön emelő szerkezettel működtetjük. A sínváltók közül az egyik valamivel a másik előtt fekszik. A 9. és 10. ábrákban föltüntetett vezetékváltó helyett a 12. ábrában bemutatott közönséges, kizárólag vízszintesen mozgatható (33) váltót alkalmazhatunk (12. ábra), melynél a (30) rúd a függélyes (32) rúdra erősített (31) karjára hat. mely utóbbi a (33) váltót a (34) forgattyú és a (35) rúd segélyével működteti. Egy további módosítás abban áll, hogy az (F) emelőnek a 14. ábrában bemutatott alakot adjuk, a hol annak egyik fele az (a) sín alatt fekszik és közvetlenül a (12) emelővel áll összeköttetésben, a helyett, hogy a 8. ábrában föltűntetett (13 és 15) emelők közvetítésével működnék. A berendezés szerkezeti részleteit bármely tekintetben is még más módosításoknak is vethetjük alá, anélkül, hogy ezáltal a jelen találmány lényegétől eltérnénk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés közúti vasutak váltóinak működtetésére, jellemezve azáltal, hogy a közönséges (a) futósinek között egy-két (d, e) csatornával ellátott (c) segédsínt rendezünk el, a melynek csatornái végeiben a pálya szintjébe mennek át és melyen egy (f) emelő akként van forgathatólag ágyazva, hogy az vagy az egyik vagy a másik csatornában fekhetik és a (b) váltóval mechanikailag úgy van kapcsolva, hogy ha az emelő a segédsín egyik vagy másik csatornájába tereltetik, a (b) váltó ennek megfelelőleg állíttatik be. 2. Az 1. alatt igényelt berendezés egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az (f) emelőnek a kocsivezető helyéről való működtetésére a kocsin (j, k) rúdak vannak elrendezve, melyeket rugók vagy ellensúlyok fölemelt helyzetben tartanak, de (o) lábitókkal leszoríthatok, úgy hogy ez utóbbi esetben a rudakra szerelt görgők vagy csúszó pofák a segédsín csatornáiba behatolva, az (f) emelőt elforgatják és ezáltal a váltót a kivánt irányban beállítják. 3. Az 1. alatt igényelt (c) segédsínnek foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy két oldalrészből áll, melyeknek fölső széle között az (f) emelő mozog; továbbá, hogy ezen oldalrészek nem teljes fenékrész, hanem (cxx) harántbordák segélyével vannak egymással összekötve, a melyeken az (f) emelő fekszik és melyek között (cx) nyílások maradnak, hogy a sínben piszok vagy víz össze ne gyűlhessen, mi mellett a sinek fölső széleinek belső oldala és a (cxx) részek lejtős fölíílettel vannak ellátva.