27623. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémtestek egyesítésére
Szorítjuk és ezzel a hegesztést befejeztük. Eredményül oly sínt kapunk, melynek fölső (a) része a timföldsalak leverése után teljesen szabadon fekszik, alsó (a) vége pedig (a') vastömbbel van körülvéve, mely az (a') talppal teljesen egyesült. A sínek (s, s) homlokfölületeikkel összehegedtek. Az öntvény (ü) darabját (3. ábra), mely esetleg fölös fém jelenlétében képződbetik, czélszerűen leütjük. A 3. ábra a kész, összehegesztett síneket tünteti föl. 4. ábra egy módosított foganatosítási alakot tüntet föl. Ezen foganatosítási alaknál nem ütjük át a korund réteget, hanem mindjárt két egymástól elválasztott (e, e') öntő csatornáról gondoskodunk a sín alsó és fölső része számára. A (b, b') fémformák helyett természetesen azbesztformák, agyagformák stb. alkalmazhatók. Ezen elrendezésnél az eljárás végrehajtása minden további magyarázat nélkül megérthető. A formát természetesen nemcsak két. hanem három részre is oszthatjuk és vagy a középső-, vagy a fölső- vagy az alsó részt, vagy ezek közül kettőt képezhetünk ki a hegesztési helynek a vas beöntése útján való erősítése czéljából. A mint az 5. ábra mutatja a formát, olyképen is oszthatjuk két részre, hogy ezen két részre való osztást az (m, n) vonal irányában eszközöljük, úgy hogy az egyik (r) oldalon a folyékony korundot és a másik oldalon (t) formába a folyékony vasat öntjük. A (t) rész egyidejűleg bizonyos tekintetben a sínösszeköttetés hevederét képezi. Az öntvény (g') darabjának képződését itt is el lehet kerülni, vagy pedig azt le lehet ütni. Ezen eljárás egy másik fogauatosítási módja pl. a következő: A forma fölső részét oly mértékben nagyobbítjuk, hogy az a tégely egész tartalmát befogadhassa és a formába a tégely egész tartalmát egyszerre öntjük be, úgy hogy a forma alsó része, melyben a munkadarab alsó része, pl. a síutalp van, egyelőre üresen maradjon. Ezután vasbottal vagy más e félével a vízszintes válaszfalat (a fölső forma fenekét) átütjük, miáltal a fölső forma fenekén összegyíilemlett vasregulusz az alsó formába ömlik és azzal teljes homogén hegesztett egészet képez. Magától értetődik, hogy nz eljárást a követelményeknek megfelelően olyképen is foganatosíthatjuk, hogy a megömlesztett timföldet a forma alsó részébe, a fémet, pl. vasat, pedig annak fölső részébe öntjük, úgy hogy a megerősítést a fölső részen kapjuk. Ezen eljárás egy másik kiviteli alakja (6. ábra) az, hogy két, a megolvasztott timföld fölvételére szolgáló formát helyezünk az összeillesztési hely közvetlen közelében (pl. 10 mrn.-re), a hegesztendő munkadarabok mindegyikére és a hegesztési hely hevítését vezetés útján végezzük és a magas hőmérsékletre túlhevített fémet körülbelül (h) magasságig öntjük a két forma között képezett (z) hézagba, a melyben a hegesztési hely is van. Az ily módon előállított fémegyesítések, a melyek öntési, illetve burkolási egyesítésnek, esetleg hegesztéssel kombinálva tekintendők, nagy szilárdságukkal és jó nyújthatóságukkal tűnnek ki és ezen eljárásnál a reakcziónak nemcsak termikus energiáját használjuk ki, hanem egyidejűleg a kivált fém fizikai tulajdonságait is olykép hasznosítjuk, hogy azok ezen eljárás czéljára, t. i. az egyesítésre nagy mértékben alkalmasak. Ellentétben az eddig ismeretes talpkörülöntésekkel, a jelen esetben a kivált fém nagymérvű túlhevítése következtében a sín talpa és a burkoló fém a körülményekhez képest többé-kevésbbé összeolvad, vagy legalább belső tapadás áll elő közöttük, esetleg a talp szélének részleges egybeolvadása mellett, miáltal fokozott mértékben érjük el a hegesztés czélját, a sínvégeknek folytonos fémtestté való egyesítését. A hegesztési helynek különös erősítését azáltal érhetjük el, hogy egy vasrudacskát, fémtartót vagy más e félét teszünk a sín vagy más eféle azon helyére, a hová a
