27616. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa különböző mértékben fogyó szénrudakon

Megjelent J i)()3. évi július lió 7-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 27616. .szám. VII/h. OSZTÁLY-ívlámpa különböző mértékben fogyó szénrudakkal. MAGYAR SCHUCKERT-MŰVEK VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG CZÉG BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 november hó 22-ike. Ha ívlámpáknál különböző mértékben fo­gyó szénrudak alkalmaztatnak, akkor a lámpa fényíve a szénrudaknak különböző fogyása következtében nem marad meg ugyanazon ponton, hanem a gyorsabban fogyó szénrúd irányában eltolódik. A jelen találmány ezen hátrány beszün­tetését, vagyis oly ívlámpa szerkesztését czélozza, melynél a fényív a szénrudaknak egyenlőtlen fogyása daczára mindig ugyan­azon pontban marad meg. Ennek elérésére a lámpa szabályozó szerkezetében egy dif­ferencziális lánczkereket rendezünk el és a szénrudak tartóit az ezen lánczkerék köré vezetett láncz végeivel kötjük össze, úgy hogy a szénrudak ezen láncz segélyével egyenlő időben különböző hosszal tolat­nak el. A találmány tárgya a mellékelt rajzon egy foganatosítási alakjában vázlatosan van föltüntetve. Az (a) csap körül forgatható (b) emeltyűn két egymással szilárdau összekötött vagy esetleg egy darabban készített (c, d) láncz­kerék van ágyazva. Ezen lánczkerekek az (e) lánczot hordják, mely a differencziális csigasornál szokásos módon van a lánczke­rekek köré vezetve és melynek végei az (f, g) szénrudakhoz, illetve ezeknek tartói­hoz vannak kötve. Hogy a szénrudaknak megfelelő eltolódását érjük el, a lánczkere­kek osztó körének (x y) átmérői akként van­nak megszabva, hogy azon esetben, ha a fölső szénrúd fogyása (u)-val, az alsóé pedig (v)-vel egyenlő, akkor: u x A (c, d) lánczkerekek tengelyére a (h) fo­gaskerék van ékelve, mely az (i) fogaske­rékkel kapcsolódik, mely utóbbinak tenge­lyére egy rögzítő kerék vagy pedig, mint a fültüntetett példában, több (k) rögzítő kar van erősítve. Ezen (k) karok pályájában az (1) emeltyűnek (m) toldata fekszik, mely ily módon az (i) fogaskereket rögzíti. Ha ellen­ben az (n) mag a szénrudak fogyása követ­keztében a szokásos módon lefelé vonzatik, akkor a (b, 1) emeltyűk az (o) emeltyűszer­kezet segélyével ellendíttetnek és az (m) toldat a (k) karok pályájából kiemeltetik, mire az (f, g) szénrudak, illetve ezeknek tartói egymás felé mozognak; minthogy a lánczkerekek különböző átmérővel bírnak, a szénrudaknak mozgása is, a fogyásnak megfelelően különböző, úgy hogy a (p) fényív mindig ugyanazon pontban marad.

Next

/
Thumbnails
Contents