27603. lajstromszámú szabadalom • Újítsok vasúti vonatok elektromos világításra szolgáló berendezéseken

Mejrjelwiit 1S>03. évi jiinius hó 30-án. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATA L SZABADALMI LEI RAS 27603. szám, vil/h. OSZTÁLY. Újítások vasúti vonatok elektromos világítására szolgáló berendezéseken. GILL ARTHUR BERNÁT ELEKTROMÉRNÖK LONDONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 szeptember hó 16-ika. A találmány tárgyát vasúti vonatok elektromos világítására szolgáló oly berendezéseken eszközölt újítások képezik, melyeknél az áramfejlesztő dinamót szíjáttevés útján a vonat egyik tengelye hajtja, az áramerősségnek a vonat sebességváltozásai okozta változásait pedig a dinamó kompound tekercselése, vagy a kefék fölfekvési helyének megváltozása, vagy a gerjesztőmágnesek mágneses terének módosítása, vagy végül a. gép fő- vagy mellék-, vagy mindkét áramköre ellenállásának megváltoztatása által lehet ellensúlyozni. Hogy az áramiránya mindig azonos legyen, egy fix kontaktusokkal ellátott kapcsolótáblát és egy a dinamó tengelyére fölhúzott kontaktuskart alkalmazunk, mely egy czentrifugál szabályozó hatása alatt áll és melyet a dinamó tengelye mindaddig forgat, míg az a kapcsolótábla ütközőjével érintkezésbe nem jön. Ha már most a sebesség tovább növekszik, a szabályozó a kart eltolja és kontaktusait a kapcsolótábla megfelelő kontaktusaival hozza érintkezésbe. Ha a kocsi az ellenkező irányban mozog, a jelzett kar is az ellenkező irány felé mozog és más kontaktusokkal jön érintkezésbe. A kapcsolótábla kontaktusai a világítóberendezés részeit képező lámpákkal és akkumulátorteleppel vannak összekötve, mely utóbbi akkor szolgáltat áramot, mikor a jármű nem mozog. A találmány szerint a dinamó — különösen ha az nagyobb — jóval kedvezőbb és biztosabb módon szerelhető a kocsira, mint eddig, amennyiben a dinamónak a kocsitengelyhez viszonyított mozgását teljesen kizárjuk, kivéve a tengelyre merőleges síkban való mozgását, mely utóbbi mozgás lehetővé teszi azt. hogy a hajtószíj minden körülmény között a kellő mértékben meg legyen feszítve. Ezenkívül beállótengelyes kocsiknál a hajtószíjdobot a beállótengelyre ékeljük, a dinamót pedig akként szereljük a kocsiszekrény alvázára, hogy a hajtószíj akkor, mikor a kocsi kanyarulatban mozog, oldalirányban eltolódjék, míg két vagy háromtengelyes kocsiknál a dinamó az alvázra, forgó alvázas kocsiknál pedig magára a forgóalvázra van szerelve. Mindezekben az esetekbeu gondoskodva van arról, hogy a hajtószíjdob és a mótorszíjdob között levő távolságnak a tengelynek a kocsiszekrényhez viszonyított és a kocsi hosszanti irányában végzett elmozdulása, vagy a hajtószíj megnyúlása, vagy a rúgó különböző terhelése vagy más ok által előidézett változása kiegyenlíttessék. A csatolt rajzokon az