27586. lajstromszámú szabadalom • Áramvezeték földfölötti vezetékcsatornával villamos vasutak számára

az áramvezeték vezetőképessége az idomvasak súlyának megfelelő csökkentése mellett fokoztassék. A csatorna bizonyos távközökben szigetelő tartókon nyugszik, melyeknek szerkezete későbben van leírva. Ezen tartók között a csatorna az 1. ábra jobboldalán föltüntetett harántmetszettel bír; az idomvasak fölső és külső oldalukon a (c) szigetelő burkolattal vannak elfödve, melyet előnyösen ragasztás útján erősítünk az idomvasakhoz és mely az áramvezető idomvasakkal való veszélyes érintkezés megakadályozására szolgál. A szomszédos idomvasaknak egymással való összekötése czélszerűen vízszintes csapok segélyével történik, melyek hasított végükkel az idomvasakon a (b) pánttal harántirányban megerősített kengyelekbe illesztetnek be. Azon pontokon, melyekben a csatorna a már említett szigetelő tartók által hordatik, az idomvasak (az 1. ábra baloldalán látható módon) egy villában fekszenek, melyben azok fölső végüknél a (d) szorítók segélyével vannak rögzítve, míg alul a lapos (e) rúd az idomvasakat egymástól kellő távolságban tartja. Az egész szerkezet fölül és oldalt a szigetelő anyagból készített (c) védő burkolattal van elfödve, mely a biztonság emelésére szolgál és melynél természetesen arról kell gondoskodni, hogy az a szomszédos idomvasak védő burkolatához szorosan hozzáilleszkedjék, Az idomvasakat hordó villa a kétszeresen meghajlított (f) vastartókból (1. ábra) áll, melyek egymáshoz vannak szögecselve és melyek vízszintes középrészükkel a tömör (g) szigetelő tömbön nyugszanak, mely utóbbiba az (f) tartók alsó része van beágyazva. Mindegyik tömbön két egymással szemben elrendezett (h) szögvaspár van megerősítve, melyek a tömbnek a pályasinekkel való összekötésére szolgálnak. Ezen czélból a (h) szögvaspárokba horogalakú végekkel bíró, meghajlított (i) rurudak (2. ábra) vannak beakasztva, melyek a sinek megerősítésére szolgáló (j) csapokat fogják körül-és így az (m) síntalp és a (k) alátétlemez közé vannak fogva. A (g) tömböket előnyösen a pályatestnek egy mélyítésébe építjük be és pedig akként, hogy az egész csatorna a tömbökkel együtt a föld fölött legyen. E mellett az (i) rudak a szigetelő tartóknak a pályasinekkel való merev összeköttetését biztosítják. A villamos kocsin megerősített áramszedő az (n) kontaktusszánból (4.. ábra) áll, mely az áramvezető csatornában az (a) idomvasak karimájának alsó oldalán csúszik és mely az (o) lemez által hordatik; ez utóbbi a (p) hüvely karimái között föl-és lefelé csúsztatható és ezen mozgása közben az (s) hasítékokon átjáró (r) csap segélyével vezetődik. A (p) hüvely a (q) csövön forgathatóan van elrendezve, mely szigetelés közbeigtatásával a (t) csapágyakba van ágyazva, melyek a jármű alvázának (u) haránttartói által hordatnak. Ezen elrendezés következtében az (n) kontaktusszán nemcsak föl- és lefelé, hanem harántirányban is ide-oda mozoghat. A (q) cső végeibe a (w) fadugók vannak befogva, melyekbe az egyik végükkel az (o) lemezhez kötött (v) rugók vannak beerősítve. Ezen (v) rugók az (n) kontaktusszánt az (a) idomvasak karimájának alsó fölületéhez szorítják, midőn az áramszedő a csatornában mozog, ellenben a nyugalmi helyzetbe emelik, ha az áramszedő, mint például pályakeresztezésnél a csatorna megszakított helyeihez jut. Az (r) csapot az áramnak a motorba való bevezetésére is alkalmazhatjuk. Oly pontokon, a hol a vezető csatorna egy másik vágányt keresztez, a vezető csatornát bizonyos távolságban, vagyis a keresztező vágány szélességével egyenlő darabon megszakítjuk; az idomvasakat ily megszakításánál fölhajlítjuk, hogy a kontaktusszánnak a keresztezés után a csatornába való újbóli bevezetése akadálytalanul történhessék; az áramszedő ugyanis ily módon (a fölfelé hajló idomvasak végeinél) egy rézsútos sík alá kerül, mely a (v) rugók fokozatos megfeszítése mellett a kontaktusszánt lökés nélkül és biztosan visszatereli a csatornába. Hogy kereszte-