27564. lajstromszámú szabadalom • Kefeberendezés párhuzamos forgattyúmozgást végző síkszitákhoz

ban van elrendezve; az (a és b) sinek a (g) harántrudakon és a (d) falakon vannak megerősítve. Az (a és b) sinek a csatornákban egyrészt oly magasan vannak az (f) fenék fölött elrendezve, hogy az (f) fenéken összegyűlő szitált anyag tovaszállítását nem akadályozzák, másrészt pedig a (c d) falaktól is oly távolságban vannak, hogy ezek a falak a keféket az egyes, zárt pályát képező csatornákban biztosan vezetik. Azok a szerkezetek, melyek a körkeféket az (a és b) sinek alkotta vágányon mozgatják, a következők: A köralakú (h) kefe átmérője valamivel kisebb, mint az (e) csatornák szélessége, de eléggé nagy ahhoz, liogy mikor a kefe egyik oldala az egyik csatornafalhoz, illetve a középléczhez fekszik, a másik oldala az (a), illetve (b) sínen még elég biztosan legyen megtámasztva. A (c) középfalnak — mely körűi a körkefe körűifut — két oldalán az (a) pálya fölött megfelelő magasságban ékalakú keresztmetszettel bíró (i) léczek vannak elrendezve, melyeknek alsó fölülete — mint azt az 1. és 3. ábrák láttatják — bordázva lehet. A (h) kefe tovamozgását a pontjaival körpályákon mozgó szita az (i) léczek és a (h) kefék kerületén elrendezett rugalmas (k) csúsztató darabok közvetítésével létesíti (4., 5. és 6. ábra). Eme (k) csúsztató darabok akként vannak elrendezve, hogy azok az (i) léczek alá nyúlnak és a léczeken való súrlódásuk következtében meggátolják, hogy a kefe ekkor elforduljon. Trapezalakúan meghajlított egyes lemezrugókból álló (k) csúsztató darabok helyett (5. ábra fölső fele) összefüggő rugalmas bordát (5. ábra alsó fele) is alkalmazhatunk. Ezen elrendezés által megakadályozzuk azt, hogy a kefe a szita mozgásának hatása alatt álló helyében végezzen függélyes tengelye körül forgó mozgást, hanem arra kényszerítjük, hogy a (c) csatornafal mentén tova haladjon és ezenkívül saját tengelye körül is forogjon. A kefe tehát ugyanabban az rányban gördül, melyben a szita pontjai forognak. Ha a szita jobbra forog, akkor az előre gördülő kefe a függélyes tengelye körül ugyancsak jobbra forog és mikor a (c) csatornafal mentén végig gördült és a (c) fal végéhez elérkezett, a szita pontjai forgásirányának megfelelően jobbra a mellékcsatornába befordul. Ha azonban a szita pontjai balra forognak, akkor a kefe is ugyanazon értelemben forog függélyes tengelye körül és miután a (c) fal mentén végig gördült, balra fordul be a mellékcsatornába és így a rajzon föltüntetett nyíliránnyal ellenkező értelmű utat teszi meg. • A kefe haladó mozgását a következőképen magyarázhatjuk meg: Ha a kefe nem volna a rugalmas csúsztató darabokkal fölszerelve, akkor a kefe a szita pontjainak forgó mozgása következtében eme pontok forgásértelmében a szitafölűleten oly körpályán mozogna, melynek sugara közelítőleg a szita pontjai által leírt körök sugarával volna egyenlő, de ezenkívül egyidejűleg még a szita pontjainak forgásirányában függélyes tengelye körül is forogna és ezt a két mozgást a szita ama helyen végezné, hová a kefét helyeztük. Minthogy azonban a kefe a rugalmas (k) csúsztatod arab ok és az (i) léczek között föllépő súrlódás következtében akkor, mikor a csúsztatódarabok a léczekbe befogódzanak, a szita pontjai által leírt körön nem mozoghat és a jelzett mozgás a föllépő súrlódás következtében létre nem jöhet, a kefe csak akkor mozoghat tovább, mikor a csúsztatódarabok léczekkel nem érintkeznek, vagyis akkor, mikor a kefe a másik lécczel el nem látott (d) csatornafalhoz ütközik. A kefe tehát a szita valamely pontja által végzett minden teljes fordulatnál az egyik irányban körülbelül a pont által leírt kör sugarával egyenlő úton mozoghat tovább és ez alatt függélyes tengelye körül forog és kerületével a (c) csatornafalon gördül. A kefe tovamozgatására szolgáló csúsztatódarabok egy másik kiviteli alakja a 2., 3. és 4. ábrán látható. Az (i) lécz helyett a (c) csatornafal mindkét oldalán egy-egy megfelelő (t) peczeksorral van ellátva, mely