27544. lajstromszámú szabadalom • Pénzátvevő és fölváltó készülék

- 2 kerület hosszán a rés által összeköttetésben állanak és ebbe mozog az alább leírandó kiszolgáltatandó mechanizmus. Mindegyik (13) érczpénzkerék (2. és 3. ábra) az érczpénzdarabok fölvételére szolgáló kivágott és fölhajlított (16) lapátokkal ellátott két tárcsából áll. Minden (13) kerék két tárcsája között egy (18) mélyedésekkel ellátott (17) tárcsa van elrendezve, mely a reá helyezett pénzdarabot tartja. A tárcsák, valamint a rajtuk alkalmazott lapátok, illetve mélyedések minden (13) pénzkeréknél bizonyos számú, meghatározott érczpénzdarab fölvételére vannak berendezve. A rajzokon föltüntetett készülék oly pénzkerekekkel bír, a melyek p. o. egy czenttól 20 dollárig terjedő mindennemű amerikai pénz fölvételére vannak berendezve. A pénzdarabok fölvételére és kiszolgáltatására szolgáló (6) nyílások a hozzájuk tartozó pénzkerekek előtt vannak alkalmazva és a nekik megfelelő, beléjük kerülő pénznemhez képest vannak méretezve. A mint a rajz mutatja, az érczpénznyílások czélszerűen rézsútos helyzetűek (2. ábra), úgy hogy a beléjük tolt érczpénzdarabok ferde helyzetet foglalnak el és oly módon illeszkednek a (17) tartótárcsák egyik (18) bevágásába, hogy egyrészt a pénzkerék egyik oldalán az egyik (16) lapátra, másrészt pedig a kerék másik oldalán közvetlenül a következő magasabb lapát alatt támaszkodnak. Ily elrendezés által a készülék hossza csökkentetik, mivel az egyes pénzkerekek keskenyebbek lesznek és e mellett az egyes pénzdarabok oly helyzetet foglalnak el, hogy a kidobórészek azokat biztosan megfoghatják és ki is lökhetik. A (12—13) pénzkerekek előtt bizonyos számú (19) kapcsolókerék van a (20) tengelyen elforgathatóan elrendezve. A (19) kapcsolókerekeken (21) kivágások és (22) fogak vannak. E fogaknak és kivágásoknak három a rendeltetésük, még pedig 1. a pénzkerekek közé nyúlnak (azokkal kapcsolódnak), 2. a megakasztó kilincsekkel együtt működnek, és 3. együtt kell működniök a később leírandó, úgynevezett «kapcsolókkal». A (13) pénzkerekekhez tartozó (19) kapcsolókerekek a (16) lapátokkal kapcsolódnak. A (12) papirpénz-kerekekhez tartozó (19) kapcsolókerekek (23) lapátokkal vannak ellátva (4. ábra), a melyek a (12) pénzkerekek vályúiba nyúlnak bele. A kapcsolókerekek (21) hézagainak osztása a velük együtt működő pénzkerekek pénztartó tárcsáinak felel meg, úgy hogy ha egy tetszőleges kapcsolókereket egy osztással forgatunk el, a hozzátartozó pénzkerék szintén egy pénz tartó nyílás hosszának megfelelően lesz elforgatva. A (27) tengelyen (1. és 3. ábra) meghatároztt számú (24) kilincs van forgathatóan elrendezve, a melyek mindegyikének egy lefelé nyúló, a kapcsolókerekek (21) foghézagaival kapcsolódó (25) bütyke van. A kilincseknek eme kapcsolódását vagy azok önsúlya, vagy alkalmas rúgó biztosítja. Minden (24) kilincs egy oldalt előálló (46) karral és egy oldalt és előrenyúló hosszú (26) nyelvvel van ellátva. A (46) kar, valamint a (26) nyelv együtt működik a később leírandó kapcsolónak előálló (15) nyúlványával (lásd 5. ábrát), még pedig oly módon, hogy a (45) nyúlvány a (26) nyelven és a (46) kar alatt csúszik el, a mi mellett az utóbbi két rész egymástóli távolsága elegendő nagy arra, hogy közöttük a (45) nyúlvány áthaladhasson. A (26) nyelv oly hosszú, hogy egy esetleg több fognyílást áthidalhat. Mindegyik (24) kilincs másik oldalán (3. ábra) egy oldalt előálló (92) nyúlvány van, mely a később leírandó átállító részekkel együtt működik. A kapcsolókerék (20) tengelyére elforgathatóan van meghatározott számú (29) kapcsolóemeltyű elrendezve, még pedig mindegyik kerék mellett egy. Minden kapcsolóemeltyű fölül egy (30) számtárcsával bír, a melyen azon szám van, mely a megfelelő pénzkerék által fölveendő pénznemnek felel meg. A kapcsolóemeltyű két részből áll (5. ábra), amelyek a (31) peczek által vannak egymással csuklósan kapcsolva. A kapcsolóemeltyűk fölső mozgékony része egy-egy (32) karral van ellátva, a melynek előálló (33) nyúlványa a hozzá-