27526. lajstromszámú szabadalom • Készülék mozgás átvitelére
oldala az (f fl) görgők fölé kerül. A löket irányának megváltozásánál az (e el) vezetőléczek a görgőkre fekszenek és a löket alatt az alsó (bl) fogasrudat a (e) fogaskerékkel kapcsolatban tartják, melynek forgásiránya állandóan ugyanaz marad. Hasonló de ellenkező értelmű munkafolyamat megy végbe a löket ezen végénél is, hogy a készülék a rajzon föltüntetett helyzetbe vezettessék vissza. Ezen első kiviteli alaknál a kerék fogszáma csak azon sebességtől függ, mellyel a tengelyt forgatni akarjuk. Ezen készülék segélyével a hengerben előállított erő a legelőnyösebb föltételek mellett vitetik át a tengelyre, mivel a dugattyúrúd csaknem az egész idő alatt egy oly emeltyűkar végére hat, melynek hossza ' egyenlő a fogaskerék sugarával és mely a hajtórúdra merőlegesen áll. Ezen eset mindegyik löket végén csak azon pillanatban nem forog fönn, melynek tartama alatt a fogaskerék a keret lekerekített végeivel áll kapcsolatban. A keret vezetése görgők és végtelen hornyok segélyével is eszközölhető és a vezetés a keret tengelyében is lehet elrendezve, ha a fogaskerék a géptengely végére van fölékelve és így a géptengely a kereten nem nyúlik át. Azon kiviteli mód, melynél a fogaskerék köralakú és kisebb átmérővel bír, mint a mennyit a két (b bl) fogasrúd egymástóli távolsága kitesz, különböző hátrányokkal bír. Valamivel mindegyik löket vége előtt, akkor a mikor az egyik egyenes fogasrúd vége a fogaskerék középpontjával éppen szembe kerül, azaz a mikor a hajtórúd, föltéve, hogy utóbbi az 1. ábrabeli (1) nyíl értelmében mozog, a rajzon föltüntetett helyzetet kissé túllépte, a keretet kissé föl kell emelni (mi mellett a keret mozgását egyidejűleg jobbra folytatja), úgy hogy a fogaskerékkel való kapcsolat pontja a kerületen előrehalad, míg a löket végén a keret tengelyével egy vonalba kerül, mely tengely a fogaskerék tengelyét is metszi. Ezen pillanatban történik a löketváltozás, azaz a hajtórúd balra kezd mozogni. A keretet azonban még egy a már fölemelt résszel egyenlő darabbal kell fölemelni, hogy az alsó fogasrúd a fogaskerékkel kapcsolatba jöjjön, mi mellett utóbbi a gép lendkerekének segélyével előbbi sebességét megtartani törekszik. Ezen fölfelé való mozgás, melynek az egyik löket vége és a másik löket kezdete között nagy sebességgel kell végbemennie, épúgy, mint a löket másik végén szükséges lefelé való mozgás a fogazásokban és vezetékeknek súrlódást és lökéseket okoz, míg a hajtórúd és fogaskerék ellenállást fejt ki, a mennyiben a hajtórúd kényszeríttetik, hogy magassághelyzetét megváltoztassa és a fogaskerék sebességváltoztatásra kényszeríttetik. Ezen hátrányok a 3. és 4. ábrában föltüntetett kiviteli alaknál ki vannak küszöbölve. Ezen kivitelnél egy különleges alakú fogaskerék alkalmaztatik, mely a keret emelését és sülyesztését fölöslegessé teszi és mely a keretnek úgy lekerekített végeivel, mint egyenes részeivel valóságos kapcsolatot enged meg, mi mellett a fogaskerék csaknem az egész idő alatt az egyenes fogasrúdak behatása alatt áll. A fogaskerék kerületének körülbelül fele központos azon tengellyel, melyre föl van ékelve és a fogaskerék megfelelő sugara egyenlő a keret egyenes fogasrúdjai között levő távolság felével, míg a fogaskerék kerületének többi része más átmérővel és erős exczentriczitással bír, úgy hogy a keret vége a löket vége felé igen kövei van a tengelyhez. Ezen kiviteli alak a 3. és 4. ábrákban látható, melyek a készüléket különböző helyzetekben tüntetik föl. A 3. ábrában pontozottan rajzolt helyzet a fogaskerék központos (cl) részét azon pillanatban mutatja, a mikor ezen rész a fölső (b) fogasrúddal az (a) hajtórúd jobbra való mozgása alatt kapcsolatba jön és ezen ábra teljes vonallal rajzolt része az ezen löket végén elfoglalt helyzetet tünteti föl. Mint látható a fogaskerék a keret tengelyéhez képest szimmetrikusan van ágyazva és exczentrikus (c2) részével a lekerekített (b2)
