27510. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csővégeknek hengerlés útján történő tágítására

bot helyezünk el. Világos, hogy eme betét­darab megfelelő megválasztásával a gyűrű belső átmérőjét bizonyos határon belül tet­szés szerint szabályozhatjuk. A megfelelő (al) betétdarab elhelyezése után — mely betétdarab alakja a megrajzolttól külön­böző is lehet — az (a) gyűrűt géperővel, külső fölületére ható nyomással annyira összenyomjuk, hogy az (a) betétdarab szo­rosan a gyűrű fölvágási helyébe fogassék be. Hogy a gyűrűt géperővel összenyom­hassuk, azt egy többrészű (b) gyűrűben he­lyezzük el, melyet ismét a (c) gyűrű vesz körül. Az összes (a b c) gyűrűk — melye­ket szükség 'esetén (d) betétdarabokkal egészíthetünk ki — a külső kerületén fo­gazott (f) korongba vannak ágyazva-, mely korongot az (e) fogaskerék segélyével le­het forgatni. Az (f) korongban a (c) gyűrű alatt egy áttevés van elhelyezve, mely le­hetővé teszi, hogy a (c) gyűrűt nagy erő­vel, gépi úton föl- vagy lefelé mozgassuk, annak megfelelően, hogy az (f) korongot az (e) fogaskerék és egy forgásirányváltoztató kötés útján az egyik vagy másik irányban indítjuk forgásnak. A (c) gyűrűt mozgató áttevést számos (g) csavar, (h) csavar ház és (i) fogaskerék képezi, mely utóbbiak az (f) korong belsejében ágyazott (k) fogas­koszorúba fogódzanak. A (k) fogaskoszorú alsó oldalán fogak vannak kiképezve, me­lyekbe a fix (1) állványon ágyazott, forgat­ható (m) kilincs kapcsolható be. Míg az(m) kilincs a rajzon teljesen kihúzott állásá­ban van, tehát a (k) fogaskoszorú alsófo- | gaiba be nem kapcsolódik, az (f) korong forgásánál a (k) fogaskoszorúhoz viszonyí­tott mozgást nem végez, tehát az (i) fo­gaskerekek sem forognak és a (g) csava- ! rok sem tolódnak el. A mint azonban az (m) kilincs a (k) fogaskoszorút megállítja, mikor az a pontozva ábrázolt helyzetében van, az (f) korong forgásánál a (k) fogas­keréken gördülő (i) fogaskerekek egyenle­tes forgást végeznek, tehát a kúpos (c) gyűrűt forgásirányuknak megfelelően le­vagy fölfelé mozgatják, minek megfelelően az (a) gyűrű vagy összehúzatik, vagy ru­galmassága következtében kiterjed. Az (1) állványban van a függélyes (n) henger ágyazva, míg az (f) korong a nyíl­irányban ide-oda eltolható (o) keretbe van ágyazva. Ha már most egy cső- vagy ka­zánfal-gyűrű végét bizonyos mértékben ki kell tágítani, először is az (a) gyűrűben he­lyezünk el oly hosszú (al) betétdarabot, hogy ;a gyűrű belső átmérője a gyűrű ösz­szenyomatása után a csőnek adandó átmé­rővel váljék egyenlővé. Az illető (p) csövet most már a rajzon látható helyzetbe visszük és ebben vala­mely ismert szerkezet segélyével akként rögzítjük, hogy az sem lefelé, sem fölfelé el ne tolódhassák és függélyes beállításá­nak megváltozása nélkül szabadon forog­hasson. A mint már most a (p) cső az (n) henger és (a) gyűrű közé erősen be van fogva, az (f) korongot forgásnak indítjuk és a cső végét mindaddig hengereljük, míg a cső vége az (a) gyűrűt ki nem tölti. Az (a) gyűrű egyrészt azért van fölvágva, hogy az összenyomott gyűrűt az ebbe szo­rosan behengerelt csőről könnyen leszerel­hessük, másrészt pedig, hogy a gyártáshoz aránylag kevés (a) gyűrű legyen szüksé­ges. A csővégek kihengerlését — ha ponto­san a megfelelő átmérőt akarjuk biztosí­tani — hideg állapotban kell végezni, mevt ellenkező esetben az egyenlőtlen összehú­zódás sokféle hibára adna okot. Az (f) korong helyett az (n) hengert, vagy az (u) hengert is lehet forgatni, ép I úgy az (o) keret oldalirányú eltolása he­lyett az (1) állvány, illetve (n) henger ol­dalirányú eltolódását biztosítani, illetve mindkét részt eltolhatóra készíteni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés csővégeknek hengerlés út­ján történő tágítására, az által jelle­mezve, hogy a csővég kihengerlésére "egy (n) henger, illetve görgő és egy a létesítendő átmérőnek megfelelően be­állítható (a) hengerlő gyűrű szolgál. 2. Berendezés az 1. igény szerint, az ál­tal jellemezve, hogy az (a) hengerlő-

Next

/
Thumbnails
Contents