27510. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csővégeknek hengerlés útján történő tágítására

bot helyezünk el. Világos, hogy eme betétdarab megfelelő megválasztásával a gyűrű belső átmérőjét bizonyos határon belül tetszés szerint szabályozhatjuk. A megfelelő (al) betétdarab elhelyezése után — mely betétdarab alakja a megrajzolttól különböző is lehet — az (a) gyűrűt géperővel, külső fölületére ható nyomással annyira összenyomjuk, hogy az (a) betétdarab szorosan a gyűrű fölvágási helyébe fogassék be. Hogy a gyűrűt géperővel összenyomhassuk, azt egy többrészű (b) gyűrűben helyezzük el, melyet ismét a (c) gyűrű vesz körül. Az összes (a b c) gyűrűk — melyeket szükség 'esetén (d) betétdarabokkal egészíthetünk ki — a külső kerületén fogazott (f) korongba vannak ágyazva-, mely korongot az (e) fogaskerék segélyével lehet forgatni. Az (f) korongban a (c) gyűrű alatt egy áttevés van elhelyezve, mely lehetővé teszi, hogy a (c) gyűrűt nagy erővel, gépi úton föl- vagy lefelé mozgassuk, annak megfelelően, hogy az (f) korongot az (e) fogaskerék és egy forgásirányváltoztató kötés útján az egyik vagy másik irányban indítjuk forgásnak. A (c) gyűrűt mozgató áttevést számos (g) csavar, (h) csavar ház és (i) fogaskerék képezi, mely utóbbiak az (f) korong belsejében ágyazott (k) fogaskoszorúba fogódzanak. A (k) fogaskoszorú alsó oldalán fogak vannak kiképezve, melyekbe a fix (1) állványon ágyazott, forgatható (m) kilincs kapcsolható be. Míg az(m) kilincs a rajzon teljesen kihúzott állásában van, tehát a (k) fogaskoszorú alsófo- | gaiba be nem kapcsolódik, az (f) korong forgásánál a (k) fogaskoszorúhoz viszonyított mozgást nem végez, tehát az (i) fogaskerekek sem forognak és a (g) csava- ! rok sem tolódnak el. A mint azonban az (m) kilincs a (k) fogaskoszorút megállítja, mikor az a pontozva ábrázolt helyzetében van, az (f) korong forgásánál a (k) fogaskeréken gördülő (i) fogaskerekek egyenletes forgást végeznek, tehát a kúpos (c) gyűrűt forgásirányuknak megfelelően levagy fölfelé mozgatják, minek megfelelően az (a) gyűrű vagy összehúzatik, vagy rugalmassága következtében kiterjed. Az (1) állványban van a függélyes (n) henger ágyazva, míg az (f) korong a nyílirányban ide-oda eltolható (o) keretbe van ágyazva. Ha már most egy cső- vagy kazánfal-gyűrű végét bizonyos mértékben ki kell tágítani, először is az (a) gyűrűben helyezünk el oly hosszú (al) betétdarabot, hogy ;a gyűrű belső átmérője a gyűrű öszszenyomatása után a csőnek adandó átmérővel váljék egyenlővé. Az illető (p) csövet most már a rajzon látható helyzetbe visszük és ebben valamely ismert szerkezet segélyével akként rögzítjük, hogy az sem lefelé, sem fölfelé el ne tolódhassák és függélyes beállításának megváltozása nélkül szabadon foroghasson. A mint már most a (p) cső az (n) henger és (a) gyűrű közé erősen be van fogva, az (f) korongot forgásnak indítjuk és a cső végét mindaddig hengereljük, míg a cső vége az (a) gyűrűt ki nem tölti. Az (a) gyűrű egyrészt azért van fölvágva, hogy az összenyomott gyűrűt az ebbe szorosan behengerelt csőről könnyen leszerelhessük, másrészt pedig, hogy a gyártáshoz aránylag kevés (a) gyűrű legyen szükséges. A csővégek kihengerlését — ha pontosan a megfelelő átmérőt akarjuk biztosítani — hideg állapotban kell végezni, mevt ellenkező esetben az egyenlőtlen összehúzódás sokféle hibára adna okot. Az (f) korong helyett az (n) hengert, vagy az (u) hengert is lehet forgatni, ép I úgy az (o) keret oldalirányú eltolása helyett az (1) állvány, illetve (n) henger oldalirányú eltolódását biztosítani, illetve mindkét részt eltolhatóra készíteni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés csővégeknek hengerlés útján történő tágítására, az által jellemezve, hogy a csővég kihengerlésére "egy (n) henger, illetve görgő és egy a létesítendő átmérőnek megfelelően beállítható (a) hengerlő gyűrű szolgál. 2. Berendezés az 1. igény szerint, az által jellemezve, hogy az (a) hengerlő-