27500. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kocsikapcsolás

van kivágva, hogy a mozgatható pofát a csapszeg megemelésénél akadály nélkül elforgathatjuk. Mihelyt azonban a szemben fekvő kapcsoló kengyel a mozgatható horogba behatolt és a mozgatható pofa a kengyelt a horogba befogta, a hasábalakú csapszeg saját súlya következtében leesik és a pofa minden további elmozdulását megakasztja. Minthogy a záró pofák végén az ezek között levő távolság a kengyel függélyes részének átmérőjénél kisebb, ezáltal tartósan szilárd kapcsolás áll elő, melyet csak úgy oldhatunk föl, hogy a (D) hasábot az (E) emelő segélyével, melyre a (D) hasáb föl van függesztve, kihúzzuk. Az (E) emelő egy vízszintes forgástengelyen van megerősítve, mely magán a kapcsoláson van ágyazva és a kocsi két oldalán a kapcsoláson kívül fekvő forgattyúk segélyével forgatható. Ha tehát a vasúti alkalmazottnak az összekapcsolt kocsikat szét kell kapcsolni, akkor a kocsi oldalára áll, mindegyik kezébe egy forgattyút vesz, metyek összekapcsolt kocsiknál függélyesen lelógnak és ezeket, egymás ellenébe elforgatja, miáltal mindkét kocsikapcsolás hasábjai egyidejűleg fölemeltetnek, a kocsik pedig könnyen eltávolíthatók egymástól. Kocsitolatásnál a vasúti munkás az (E) emelőt és a (D) hasábot a forgattyúk segélyével előbb a legmagasabb helyzetbe hozza. E helyzetben a forgattyúkat kissé kihúzhatja, mikor is a forgattyú vízszintes részén elrendezett peczek vagy efféle a forgattyú csapágyában elrendezett megfelelő kivágásba becsappan, úgy hogy a forgattyú nem eshetik vissza függő helyzetébe, tehát a (D) hasábok és a fölemelt helyzetben levő (E) emelő a kocsik kapcsolását megakadályozzák, miért is a kocsik egymástól ellökhetők. Ha a kocsikat össze akarjuk kapcsolni, akkor mindkét kocsi hasábjait fölső helyzetükbe ki kell emelni, mikor is a forgatható pofák csuklóiba helyezett gyenge (c) tekercs-rugók a hasábokat kiemelt helyzetükbe tartják, miáltal ezeknek visszacsappanása meg van gátolva, úgy hogy a kapcsolás | kapcsolásra kész helyzetben van. Az új kapcsolásnak az eddigi kapcsoló l szerkezettel fölszerelt kocsihoz való hozzákapcsolása czéljából kapcsolásunknál egy közönséges (F) csavaros kapcsolást rendezünk el, mely az eddig alkalmazottal teljesen megegyezik és melyet a régi kapcsolással ellátott, szemben álló kocsi (A') kapcsoló horgába egyszerűen beakasztunk és azután a kocsikat szorosan összekapcsoljuk. A kocsi és az új kapcsoló szerkezet között nem kell külön feszítő szerkezetet alkalmaznunk, mivel az ütközők, melyek a kapcsolás megtörténte előtt nincsenek megfeszítve, a kapcsolásnál történő összeütközés következtében összenyomatnak és így rugalmasságuknál fogva a kocsik között szükséges feszültséget önmaguktól jobban létesítik, mint azt a kapcsoló csavarok kézzel való meghúzása által előidézhetnők. Ez a kapcsoló szerkezet, mint azt a rajzból láthatjuk, kölcsönös helyzetében úgy a vízszintes, mint a függélyes eltolódásokat és kitéréseket (kanyarulatokban, vagy egyenlőtlenül terhelt kocsiknál stb.) teljesen le.hetővé teszi és így e tekintetben is eleget tesz az önműködő kapcsoló szerkezetek iránt támasztott összes követelményeknek. SZABADALMI IGÉNYEK. i t. Önműködő kocsikikapcsolás, jellemezve 1. két azonos (C, C1

) bekapcsoló közeg által, melyek mindegyike a vonórúdon vízszintes helyzetben akként van ágyazva, hogy az a szemben álló kocsi bekapcsoló szerkezetébe becsappanhat és avval összekapcsolódik és melyek mindegyike i áll: a) egy mozgatható horoggal biró karból, i b) egy helytálló kengyellel ellátott karból, mely kengyel az összekapcsolandó kocsik egymásra futásánál a horogba belép és ekkor fogva tartatik, c) a helytálló horog hátsó részében függélyes irányban vezetett (D) hasábból, mely fölemelt helyzeténél a vonó-