27480. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés olajnak és hasonló anyagoknak vízből való leválasztására
víz annál gyorsabban hatol a szűrőn át, mennél melegebb. A csatolt rajzon a találmány tárgyátképező berendezés több kiviteli alakjában van ábrázolva. Az 1. ábra keresztmetszetben, a 2. ábra pedig fölülnézetben láttatja a berendezés egyik kiviteli alakját. 1. ábra fölső része a vízbeömlés önműködő szabályozására szolgáló szerkezet és az egyes esetekben előnyösen alkalmazható jelzőberendezés sematikus képét ábrázolja. Közönségesen a kézi szabályozás is elegendő. (a) a kőedényből, palakőből, fából vagy nem vezető burkolattal ellátott, vasból vagy más alkalmas anyagból készült tartály, mely — mint az a rajzon látható — külön (b) bebocsátó térrel lehet ellátva, melybe az olajos víz áramlik be. Az (r) csapon át csekély mennyiségben tiszta vizet vagy nátriumkarbonát- vagy hamuzsíroldatot vezetünk a vízbe, hogy az olajos víz elég jó vezetővé váljék. A víz a (c) nyíláson át jut a tulajdonképeni tartályba, melyben számos, előnyösen vasból álló (d) elektróda van elrendezve. Ezen elektródák — mint azt a 3. és 4. ábrából láthatjuk — alul és fönt lyukakkal vannak ellátva, hogy a víz az elektromos áram hatása közben kígyóvonal alakban áramoljék a berendezésen át. A (d) elektródák váltakozva, az (e és f) vezetékekhez csatlakoznak, átömlési nyílásait pedig a (g) nyelvek alkotják, melyek a lemezekből vannak kivágva és akként vannak lehajlítva, hogy a víz folyását irányítsák, (h) a szűrőhöz vagy leülepítő edényhez vezető elvezető csőcsonk. A lemezeket csavarok segélyével erősíthetjük meg a vezetékeken (lásd 4. ábrát). Az 5. ábra két ily elektródalemezt ábrázol. A (j) szelep az (1) elektromágnes hatási alatt álló (k) fegyverzettel van ellátva. Az (1) elektromágnes oly áramkörbe van igtatva, melyben a beállítható maximum-és minimum-kontaktusokkal bíró (m) árammérő, továbbá az (n) maximum- és minimum-kikapcsoló is be van igtatva. (o) és ! (p) különböző színű izzólámpák, melyek kö- j zül az egyik vagy másik villan föl, annak megfelelően, hogy az áramerősség a fölső vagy alsó határt lépi-e túl. Ezenkívül még egy jelzőcsöngőt is alkalmazhatunk. A 6. ábra sematikusan ugyanezt a berendezést ábrázolja, csakhogy itt még egy szerkezet van alkalmazva, mely a tiszta víznek vagy szódaoldatnak az olajos vízhez való adagolását szabályozza. A csapadékvíz a (q) keverőtartályba folyik, melybe alul az (r) szelepen át tiszta víz ömlik be; az (r) szelep az (s) szolenoid hatása alatt áll. A (t) rugóval fölszerelt (s) szolenoid egy kis telephez vagy más áramforráshoz csatlakozik. Az áramkörbe — úgy mint előzőleg — az (m) árammérő és az önműködő (n) kikapcsoló van beigtatva. A 7. ábra a tartály más kiviteli alakját láttatja metszetben. A 8. ábra a (d) elektróda nézete. A 7. ábrán föltüntetett tartály különösen hajókon alkalmazható előnyösen. A tartály maga a (d) elektródák által egymástól elválasztott (al) rekeszekből áll. Az (e) és (f) vezetékek alul és fönt vagy oldalt rendezhetők el. A kezelendő víz (c)-nél folyik be, (h)-nál folyik el. A tartály fölött kis (u) edények vannak elrendezve, melyekbe az időnkint eltávolítható olajos hab száll föl. Ha a berendezés nyomás alatt működik, ezen edényeket a 9. ábrán látható módon képezzük ki, vagyis a (v) edény fölött még egy külön (w) edényt is rendezünk el. Azonkívül a (v) edény fölött és alatt (x) és (y) csapokat is alkalmazunk. A tartály egy másik kiviteli alakja a 10. ábrán látható. Az olajhab itt a (z) gyűjtőtartályban gyűlik össze. Az időszakos elvezetést az (y) csap végzi. A 11. ábrán a tartály oly kiviteli alakja látható metszetben, melynél az elektródák vízszintesen vannak elrendezve. Ez a kiviteli alak különösen nyomás alatt, például vízoszlop nyomása alatt álló berendezéseknél alkalmas. A (d) lemezek a kőedényből álló (1) szigetelő falon vannak ágyazva, (e) és (f) a vezetékek, (c) a víz bebocsátó ! nyílása, (h) pedig a vízelvezető nyílás, j Az elektródák egymástól való távolságát