27455. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tömör fémöntvények előállítására

nyéknél, nickel- és broncz-öntvényeknél, melyekre ezen eljárás különösen értékes. Használható azonban ezen eljárás a többi fémnél is. Emellett — és ez említésre méltó — az aluminogenetikus fémet a fémfürdő csaknem quantitativ veszi föl, minthogy az elsalakosodásra nincs alkalma. Továbbá az a nagy előny mutatkozik, hogy mivel a fürdő legalsó helyén magasabb hőmérséklet képződik, a folyékony tömegnek erős hullámzása áll be. Magától értetődik, hogy ezáltal kiválóan jó salaktalanítás és a fertőzmények fölszállása fog bekövetkezni. Ilyen módon egészen sajátságos és tudomásunk szerint teljesen új «buzgató» eljárást idéznek elő a tömegbe átmenő, magas fokra hevített részek, mig ezideig a buzgató eljárást csak gázoknak fa, stb. segítségével való előállítása útján ismerték. Ezáltal nézetünk szerint a buzgató eljárás vas- vagy aczélfiirdőknél különösen nagy mennyiségeknél, új eljárás gyanánt jelentkezik, míg más fémeknél is (bronce stb.) nagy előnyöket nyújt ezen buzgató eljárás a vele föllépő nagy hőmérsékletemelkedésnél fogva is. Megjegyzendő, hogy a korábbi irodalom is kiegészítendő még annyiban, amennyiben ismeretes, hogy pl. eltört hengercsapoknál ezeken thermitkeveréket gyújtanak meg és azután folyékony öntött vasat vagy aczélt öntenek erre, a mintegy a fenéken levő, de már elégett thermitre. Természetesen a thermit féméi itt is az öntvénybe mennek át, de folytonos kavarás szükséges már azért is, hogy a már megszilárdult vagy szilárduló salakot az egyesülési helyekről leválasszuk. Olyan buzgatásról tehát itt nem lehet szó, amilyet a status nascensben fölszálló salakok és fémrészecskék előidéznek. Az említett előnyöket már most azáltal érjük el, hogy az illető thermitkeveréket valamely módon brikettirozzuk, vagy úgy, hogy azt csomagokba, leghelyesebben bádogszelenczékbe zárjuk és ezen briketteket vagy bádogszelenczéket stb. megfelelő módon, pl. erős vasrúddal a fémfürdő fenekére lökjük és ezen helyzetében bizonyos ideig megtartjuk, mig a reakczió előrehaladt, illetőleg befejeződött. Ekkor az alámerített thermitnek fokozatos fölhasználása következik be abban az arányban, amint annak a fürdőben való elégése előre halad. A masszának a fürdő fölszine alatt való tartása által tényleg elérjük azt, hogy a thermitnek el nem égett részei nem, vagy csak alig kerülnek a felszínre, úgy hogy a reakczió, amint kívánatos, a fürdő belsejében megy végbe. Az el nem égett thermitrészeknek hirtelen fölemelkedését és a fémtürdő fölületén való elterjedését, mely az üstbe való előzetes bedobásnál és a fémnek uíánafolyasztásánál mindig előáll, a leírt alámerítés és rögzítés által czélszerűen teljesen kikerüljük, minthogy a reakcziónál föllépő salakképződés folytán a fürdőben levő poralakú thermitnek állandó beburkolását és összetartását várakozáson felül érjük el olyformán, hogy ezen salakburkoknak az időegységben meglehetősen egyenletes fölemelkedése a még reakczióba nem lépett pornak a rúdon való állandó rögzítése közben megy végbe. Meglepő továbbá ezen reakcziónál az, hogy a laza pormasszát a bádogszelencze elolvadása után is sikerül a rúd segélyével alámerítve tartani, ha már egyszer a pormasszának külső részeit reakczióba hoztuk. Az így képződött salak bizonyos mértékben összetartja és összeragasztja a legközelebb reakczióba jövő poralakú részeket, úgy hogy saját alakjukban maradnak meg a vasrúdon, vagy más leforgószerkezeten, daczára annak, hogy fajsúlyuk kisebb, mint a fémfürdőé, míg másrészt elegendő salak és fém válik le. A reakczió tehát befelé- és akadálytalanul tovább halad és a reagáló massza mindig belső érintkezésben marad az őt környező fémfürdővel. Tehát csakis a reakcziónak fönt leírt módja melleM lehetséges a még nem brikettezett, hanem csak laza, burkolatban levő thermitnek a fürdő fölszine alá merítése és rögzítése. Ezen burkolat, mely mint már említettük, legczélszerűbben bádogból készül, csupán arra való, hogy a thermitet a fürdőbe hozhassuk. Maga ezen bádogburkolat például