27435. lajstromszámú szabadalom • Gyűrűs fonógép

gyűrű tehetetlensége miatt valamivel tovább ( vagy hosszabb ideig forog, mint a cséve, baj származhatnék, egy oly berendezést alkalmazunk", mely a gyűrűt azonnal megállítja, amint a gépet a hajtógépből kikapcsoljuk. A csatolt rajzokon: az 1. ábra a találmány szerint szerkesztett gép egy részének elölnézete, a 2. ábra annak metszete, a 3. és 4. ábra a kikapcsoló berendezéssel együttműködő és a gyűrű forgását meggátló szerkezet, az 5. ábra a gyűrű, a gyűrűtartó és a tartó csapágy egy kiviteli alakjának metszete, a 6. ábra ugyanannak fölülnézete. A 7. ábra metszet az 5. ábra 7—7 vonala szerint, a 8. ábra a tartó alakját és az ágyazás módját metszetben ábrázolja. A 9. ábra a gyűrű és annak tartója egy oly kiviteli alakját ábrázolja, melynél az ágyazásban golyók alkalmazva nincsenek. A 10., 11., 12. és 13. ábra a találmány egy más kivtfeli alakját mutatja be, melynél a gyűrűt a cséve egy a cséve és gyűrű közé kapcsolt tekercsrúgó útján hajtja. A' 14—19. ábra a találmány egy oly kiviteli alakját tünteti föl, melynél a cséve a gyűrűt közbeiktatott rúgónyelvekkel ellátott karima útján forgatja, végül a 20— 22. ábrán látható kiviteli alaknál a gyűrű és cséve a gyűrű vezeték és a cséve között föllépő súrlódás következtében áll egymással kapcsolatban, mely esetben a cséve és gyűrű egymáshoz viszonyítva exczentrikus helyzetet foglal el. A csatolt rajzokon látható összes kiviteli alakoknál a (30) cséve a szokásos módon van a (31) orsóra fölhúzva, melyet ismert berendezések forgatnak. A csévéket az orsókról könnyen le lehet húzni, hogy azokat, mikor megteltek, üres csévékkel helyettesíthessük. A gyűrűket (32), a gyűrűtartókat (33) jelzi. Mindegyik gyűrűnek egy-egy vezetéke van, melyben a menesztő mozog, a gyűrű maga az alsó karimáján a (33) gyűrűtartó fölső végén kiképezett, rugalmas (35) karima útján a szokásos módon vau a gyűrű* tartóval oldhatóan összekötve. A gyűrűtartó minden esetben tölcséralakú, vagyis egy fölfelé kiszélesedő, üreges, kúpalakú fölsőrészből és egy vékonyabb, hengeres (36) alsó részből áll, melyben a cséve van vezetve. Ami már most az 5—8 ábrát illeti, a tartó ebben az esetben egy a külső fölületén elrendezett (37) karimával van ellátva, melyen a (38) golyók vezetésére szolgáló horony van kiképezve, ezt a karimát a golyókat egymástól távol tartó (39) lemez veszi körül, mely utóbbi körül ismét a második, két (40) és (41) lemezben kiképezett vezetőhorony van elrendezve. A (40) lemez a (42) gyürűvezetéken van elrendezve és ezen ha kívánatos, föl van csavarolva, mint azaz 5. ábrán látható. A (41) lemezt a (40) lemeztől a csavarmenetes furatokkal ellátott (4-3) szemölcsök tartják a kellő távolságban, a kapcsolatot az ezekbe becsavart (44) csavarok létesítik a két lemez között, a lemezek által képezett horony tehát oldalt nyitva van, úgy hogy a csapágyba bejutó idegen anyagok eme hézagon át ismét eltávozhatnak. Megjegyezzük, hogy a (30) cséve a gyűrűtartón szabadon megy át és ebben foroghat. A gép üzeménél a cséve forgása a menesztő forgását és ez a gyűrű forgását idézi elő, a gyűrű aránylag vékony ágyazó része a menesztő forgatására szükséges erőt igen csökkenti, tehát a fonálfeszültség is tetemesen csökken és a gyűrű forgássebessége nagy mértékben növekedik. A csapágyat az ágyazó lemezzel nem kell okvetlenül mereven összekötni, így pl. a 8. ábrán látható kiviteli alaknál egy rugalmas gyűrű létesíti a két rész között a kapcsolatot, úgy hogy a csapágy oldalirányban bizonyos határokon belül eltolód hátik. Az egész szerkezet elég súlyos ahhoz, hogy az az ágyazólemezben biztosan rögzítve legyen, azonban fölfelé bizonyos határokon belül mégis kitérhet. Úgy találtuk, hogy a golyós csapágy alkalmazása nem föltétlenül szükséges és a 9. ábrán a találmány egy más kiviteli alakját mutattuk be, melynél a (33) tartónak kúpos, a (47) olaj-