27383. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rostanyag előállítására a chlorfémvegyületek elektrolyzálásával képződő chlorgáz segélyével

— 2 -illetve kémiai meleg az inkrusztáló anyagok (ligninek) oly nagy mértékű oxydálását okozzák, hogy utóbbiak oly testekké alakíttatnak át, melyek némely növényanyagoknál már meleg vízben, azonban az összes növényanyagoknál igen gyönge alkálifolyadékokban teljesen oldhatók. Az új eljárás gyakorlati foganatosításánál arra kell ügyelni, hogy a növényrészek mihelyt azokon a chlórgáz teljesen áthatolt, a chlorozó tartányokból eltávolíttassanak, inert ellenkező esetben a fönt vázolt folyamatok folytán a czellulóza (növényi rost) maga is oxyczellulózává alakulna át és egyidejűleg különböző fokokban chlóroztatnék is. Az ily oxydált, illetve chlórozott növényi rostok azonban igen porhanyósak és a későbbi földolgozásra csekélyebb értékkel bírnak. A fönt leírt módon kezelt növényrészeket most már hideg vagy meleg vízzel kezeljük, mi által a chlór behatása folytán képződött sósav és a vízben oldható testekké átalakított iukrusztáló anyagok eltávolíttatnak. Ha ezen iukrusztáló anyagok az előzőleg történt oxydálás által nem alakíttattak át teljesen vízben oldható testekké, akkor a vízzel való kezelés után a czellulózáu kívül visszamaradó oxydált, illetve chlórozott iukrusztáló anyagok mésztej fürdőben vagy egy igen gyönge alkalihydroxyd, illetve alkalicarbonátoldatban — melyek sárgásbarna színben oldódnak — a rostanyagtól különválaszthatók. A mésztejjel való kezelést egy alkalikus fürdő is követheti. Ez a földolgozandó növényanyagok természetétől függ. A fürdők a növényanyagok legnagyobb részénél közönséges hőmérséklettel bírhatnak, némely növényanyagoknál azonban fölmelegítésre van szükség. A visszamaradó anyag csaknem vegyileg tiszta czellulózából (növényi rostokból) áll, melyet vízzel jól mosunk és szükség esetén fehérítünk, mire megszárítva forgalomba hozható vagy további földolgozásnak vethető alá. Minthogy a növényrészek első impregnálásánál csak víz vagy mésztej, vagy egy legföljebb 0'5%-os alkalicarbonát, illetve hydroxydoldat és a chlórozás után esetleg szükséges «föltáró fürdő» részére szintén csak mésztej vagy egy legföljebb 5%-os carbonát, illetve hydroxydoldat szükséges, mely utóbbi többször alkalmazható, világos, hogy a chlóralkaliák elektrolytikus bontásánál az e mellett előállított alkalihydroxydot, illetve carbonátot vagy teljesen, vagy legalább legnagyobb részben megtakarítjuk, hogy mint ilyent forgalomba hozhassuk, ha egyidejűleg annyi chlórgázt akarunk fejleszteni, mint a mennyi a növényrészek inkrusztáló testeinek oxydálásához szükséges. A mondottakból következik, hogy a fönt leírt eljárás által kapott növényrostok tulajdonképen az alkaliáknak chloridokból való elektrolytikus előállításának mellékterméke gyanánt tekintendő. Magától értetődik, hogy mindenféle az elektrolytikus eljárásoknál előállított chlórgáz alkalmazható a fönt leírt módon. Alkalichlorodoldat helyett például chlórzinkoldatot vagy egy más fémchloridot bonthatunk föl elektrolytikus úton a kathódatermékek előállítása czéljából és az e mellett képződő chlórgázt a fönt leírt módon értékesítjük, minthogy azon kevés alkalimennyiség, melyre az impregnáló- ós az esetleges föltárófürdőknél van szükség, mely utóbbiak oly növényrészek számára kellenek, melyekhez a mész nem elegendő, igen könnyen beszerezhető. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás rostanyag előállítására a chlórfémvegyületek elektrolyzálásánál képződő chlórgáz segélyével, jellemezve az által, hogy a növényrészeket vízzel vagy czélszerűen mésztejjel, vagy egy gyönge alkalioldattal kezeljük és azután a ehlórfémvegyületek elektrolyzálásánál kapott chlórgáz hatásának tesszük ki addig, míg ezen behatás által az inkrusztáló alkatrészek (ligninek) oly erős oxydálását, illetve chlórozását létesítjük, hogy ezen inkrusztáló alkatrészeket meleg víz-