27368. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőnek könnyen oldható sók közvetítésével történő visszatartására

Megjelent 1903. évi juníus hó 6-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL szabadalmi leiras 27868. szám. II/h. OSZTÁLYEljárás hőnek könnyen oldható sók közvetítésével történő visszatartására. HEILIGEB FRIGYES GYÁRIGAZGATÓ R/M

ANDERNACHBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 november hó 24-ike. A hőnek könnyen oldható sók közvetítésével való visszatartására követett ismeretes eljárás tudvalevőleg azon megfigyelésen alapszik, hogy a sóoldatok a kristályosodás alkalmával lassanként visszaadják azon meleget, melyet föloldásuk alkalmával lekötöttek. Mivel pedig a sók nagy részben tetemes mennyiségű meleget kötnek le a föloldódás alkalmával, ennek következtében az ilyen úgynevezett termofor - elegyek alkalmas edényben elhelyezve nagy szolgáltatóképességgel bíró hőakkumulátort alkotnak. Ez eljárás alkalmazásánál azonban, különösen ha a használt edények vagy tartányok puha és elasztikus falakkal bírnak, mint például a bőkompresszorok és hasonlók, különböző hátrányok mutatkoznak, melyek lényegileg a sóoldatoknak kémiai és fizikai tulajdonságaiból következnek, nevezetesen pedig: 1. kellemetlen, átható szag lép föl, mely az ilyen hőakkumulátoroknak élelmiszerek fölmelegítésére való alkalmazását, pl. kórházi betegek részére, hátrányossá teszi és 2. a kristályosodás alkalmával az egész sóoldat kemény tömbökké merevedik, melyek az edény vagy tartány oldalfalait megrongálják. E hátrányok elkerülése végett kísérletet tettek olyan eljárással, mely szerint a sóoldatokhoz gliczerint elegyítettek, azon czélból, hogy az említett tömbképződés megakadályoztassék. Ennek következtében a kristályosodás homokszerű apró szemcsék alakjában történik, azonban ez apró éles kristályok az edénynek elásztikus anyagból, pl. gummiból készített oldalfalaihoz erősen hozzátapadnak. Még hátrányosabb az, ha mint más oldalról ajánlották, a termoformasszához lisztszerű növényi pótlékokat, pl. lenmagfőzetet elegyítünk. így ugyanis bár puha, pépszerű masszát kapunk, azonban az ezen czélra alkalmazott közönséges növényi anyagokban, mint pl. a lenmagban tartalmazott zsírok és olajak, illetőleg a képződő bomlási termékek erősen megtámadják az edény falait, különösen akkor, ha az elegy többször fölmelegíttetik a forráspontig, de továbbá a masszának kellemetlen szagát az ilyen emulzióknak hozzáelegyítése nemcsak hogy el nem nyomja, hanem még erősebbé teszi. A jelen találmány szerint mindkét czélt, nevezetesen az edényfalak megrongálásának megakadályozását, valamint a kellemetlen szagnak elnyomását az által érjük el, hogy a termofor-masszához különleges növény-