27298. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a piócza véralvadást gátló alkatrészeinek előállítására

Megjelent 1903. évi junius lió 4-én. MAGY. SZABADALMI K1R. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 27298. szám. IV/h/2. OSZTÁLY. Eljárás a piócza véralvadást gátló alkatrészének eló'állítására. DR

JACOBJ KÁROLY TANÁR GÖTTINGÁBAN. Bejelentésének napja 1902 november hó 29-ike, Elsőbbsége 1902 április 14-től kezdődik. A pióczának a vér megalvadását gátló alkatrésze eddigelé csak vizes kivonatok alakjában volt ismeretes, a melyeket a pióczafejekből állították elő. Ilyen kivonatot a két napig alkohollal keményített és üveggel szétdörzsölt fejeknek desztillált vízzel vagy a friss fölaprított fejeknek 0'6 százalékos konyhasóoldattal való extrahálása és az oldatnak a szövetrészektől való leszűrése útján először J. Haycraft készített 1884-ben és ezt az Archiv f. experim. Patholog. und Pharmakologie XVIII. kötet 209. lapján írta le. Később J. C. Bock gyorsabb előállítási módot alkalmazott, melyet az előbb említett Archiv XLI. kötetének 160. lapján lett közzétéve. Ő a friss fejeket homokkal dörzsölte szét, azután két órán át 0-7 százalékos Cl Na oldattal (fejenként 1 cm3

) extrahálta és a folyadékot czentrifugálás útján különválasztotta az oldhatatlan alkatrészektől. Az így kapott oldatok csak rövid ideig voltak eltarthatok és ezért a használatnál mindig frissen kellett azokat előállítani, a mi gyakorlati alkalmazás szempontjából tetemes hátrányt képezett. Újabban ilyen oldatokat tartós alakban a Merck czég hozott forgalomba. A hatékony alkatrészeknek szilárd tartós alakban való előállítása czéljából végzett vizsgálatok föltalálót azon eredményre vezették, hogy az illető anyag a fejnek preparálás útján izolálható garatrészeiben található, ezen preparált garatgyűrűkből ugyanazon mennyiségben, mint a piócza egész fejeiből Haycraft vagy Bock előírásai szerint extrahálható és hogy az ily módon előállított oldatok egy thymolkristállyal beforrasztva, hónapokon át változatlanul tartósak maradnak. Az albuminek azután az ilyen friss vagy konzervált oldatokból a fokozatosan neutralizált, végül eczetsavval igen gyöngén megsavanyított oldatnak gyorsan 100°-ig emelkedő melegítése mellett kicsapás útján eltávolíthatók és pedig a mennyiben a magasabb hőmérsékletek és a savanyú reakczió csak rövid ideig hatnak, a hatékony anyagnak tetemesebb vesztesége nélkül. A csapadék különválasztása után kapott, víztiszta, gyöngén sárgás-zöldes oldat gyors dializálás útján ugyancsak tetemesebb hatékony anyagveszteség nélkül a sóktól megszabadítható és magasabb hőmérsékletek mellőzésével előnyösen vákuumban, végül kénsav fölött, 40° C.-t túl nem haladó hő-