27277. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kettős fejű síneknek talpas sínekké való áthengerlésére

- 2 -mencze a síneknek a kívánt hőfokra való hevítésére szolgál, minek megtörténtével a sín azon gépeken húzatik keresztül, melyeknek általános berendezése a 2. és 3. ábrán látható, s melyek a művelet különböző fázisainak megfelelően különböző alakú hengerlő tárcsákkal vannak fölszerelve. A gépek mindegyike czélszerűen egy fölső, egy alsó és egy harmadik hengerlő tárcsával bír, mely utóbbi a két elsőre merőlegesen áll, a hol ezen három tárcsa együttesen végzi az áthengerlést. Ezen tárcsák szerelése a 2., 3. és 6. ábrán van bemutatva, a művelet első fázisának megfelelő elrendezésben. Az első hengerlés alkalmával a fölső (1) tárcsa a (4) tengelyre, az alsó (2) tárcsa pedig az (5) tengelyre van ékelve s a két tengely között (6) fogaskerekek létesítenek kapcsolatot (3. ábra). A fölső és alsó tárcsák főleg hajtásra, de részben a sínszelvény átalakítására szolgálnak. A közbenső (3) tárcsát az egymással kapcsolódó (7 8) kúpkerekek hajtják (6. ábra), melyek közül a (8) kerék a (3) tárcsát tartó (9) tengelyre, a (7) kerék pedig az (1 2) tárcsák valamelyikének tengelyére ékelhető. A (3) tárcsa az első műveletet végzi oly módon, hogy az átalakítandó sín egyik fejének fölső lapjába egy árkot hengerel, mely czélból ezen tárcsa kerületének keresztmetszete Y-alakú. A (10) sín, miután fején árokkal elláttatott s az első művelet bevégeztetett, a (12 13 és 14) hengerlő tárcsákkal fölszerelt berendezésen húzatik keresztül (7. ábra). A (14) tárcsa szélesebb tágító kerülettel bír s a sínfej további szélesítésére szolgál. A sín ezután a (17 18 és 19) tárcsákkal fölszerelt gépbe kerül, melynél a (19) tárcsa kerülete az előbbinél még laposabb (8. ábra). Végül a sín a 9. ábrán föltüntetett gépbe szállíttatik, melynek (20 21 és 22) tárcsái közül a (22) tárcsa kerülete már egészen lapos, illetve hengeres. Az (1 12 17 és 20), továbbá a (2 13 18 és 21) tárcsák czélszerűen azonos alakúak, 1 a mennyiben mindegyiknek kerülete öt hengerlő fölületből, úgy mint a (23 24 25 26 és 27) fölületekből áll (6. ábra). A (23) fölület a sínfej külső széléhez, (24) a sínderekat ezen külső széllel összekötő laphoz, (25) a sínderékhoz, (26) a sínderekat a talp külső szélével összekötő laphoz, végül (27) a síntalp külső széléhez tartozik. Az egymás fölötti vezető tárcsák és a megfelelő alakító tárcsa közötti tér mindenkor oly keresztmetszettel bír, a milyent a síntalpnak az eljárás egyes fázisaiban adni akarunk, úgy hogy a (20 21 és 22) tárcsák közé eső tér keresztmetszete már a sín végleges alakjának felel meg. Hogy a sín szétnyomását megakadályozzuk, az átalakítandó sínfejjel átellenes másik sínfej alá egy (28) gerendát helyezünk, mely a sínnel együtt halad s ezen sínfejhez az átalakító tárcsa érintkezési pontjával átellenben, a (29) görgők segélyével szoríttatik (4., 5. és 6. ábra). A (28) gerendát a (30) hajtó tárcsák mozgatják a sínnel együtt előre, mely tárcsák forgási iránya megfordítható, ha a (28) gerendát új sín fölvétele végett eredeti helyzetébe vissza kell vezetni. A (28) gerenda kétoldalt (31 32) árkokkal van ellátva, melyek közül az előbbi a (30) vezető görgők befogadására, az utóbbi pedig vízvezetékül szolgál azon czélból, hogy a gerenda folytonosan hűthető legyen. A 10. ábrára vonatkozólag megjegyzendő, hogy a (3 14 19 és 22) alakító tárcsák tengelyei oly síkokban feküsznek, melyek a vezető tárcsák tengelyei által képezett sík mögött foglalnak helyet, minek következtében a sín előre nyomatik s az alakító tárcsák nem húzhatják el a sínt, a mi megtörténnék, ha az alakító tárcsa kerületi sebessége a sín haladásának sebességénél nagyobb volna. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás kettős fejű síneknek talpas sínekké való áthengeiiésére, jellemezve az által, hogy a sineket előbb oly hőfokra hozzuk, melynél a fémben lévő