27259. lajstromszámú szabadalom • Tekercselés elektromos gépekhez

nyök ismertetésére, melyek eme föltételek teljesítéséből származnak. Ismeretes, hogy zárt, gyűrűalakú tekercseléseknél, melyeknél az áram leszedése kefékkel történik, az (y) kefével átlósan kell a másik (z) kefét is elrendezni (lásd a 3. ábrát), úgy hogy a tekercselést a keféken átmenő átlós sík két. félre osztja. Ha már most azt vesszük figyelembe, hogy az áram útja a tekercselés két felében a tengelyre merőleges síkban milyen, azt tapasztaljuk, hogy az áram a tekercselés egyik felében az egyik, másik felében a másik irányban folyik, tehát a tekercselés egyik felét pozitívnek, másik felét negatívnak nevezhetjük. A két félben az ampéretekerületek száma egyenlő (lásd a 2. ábrát). Ha az ily tekercselés mágneses térben vau, ampéretekerületei oly mezőt létesítenek, melyet számítás útján meghatározni általában nem lehet. Rendesen azt a közelítőleg helyes elméletet fogadjuk el, hogy a mezőben az intenzitás ama szög sinusa szerint változik, melyet az illető ponton átmenő sugár a sarkokat összekötő vonallal képez, vagy hogy a mező az állandó mezőnek adott iránnyal egyezik meg. Ha már most ugyanazon a tekercselésen két áramot vezetünk át egyidejűleg, melyek közül az egyik (y)-tól (z) felé, a másik (v)-től (w) felé folyik (3. ábra), a föntebb jelzett elmélet alapján azt tételezzük föl, hogy a két áram együttes hatása egy oly áram hatásával helyettesíthető (4. ábra), melynek nagysága és iránya az (y z és v w) áramok nagyságának és irányának geometriai úton történő összegezése által számítható, vagyis az áramokat mint tiszta vector-mennyiségeket összegezik (5. ábra). Ez a föltevés azonban nem helyes, mert a 3. ábra szerint az (y—v és z—w) körnegyedben folyó áramok hatásának összege zérus és csak az (y w és v z) körnegyed- ! ben folyó áramok összege véges. Az ampere-tekercselések tehát tényleg j a 6. ábra szerint ábrázólandók, az az el- 1 mélet pedig, mely a 4. ábra fölállítására vezetett, helytelen. Közönséges tekercselésekben tehát az áramhatások nem a vector-szabály szerint összegeződnek, vagyis az áramok maguk sem vector-mennyiségek. A mondottakból az is kitűnik, hogy az amperetekerületek eloszlása sok ezetben egészen más, mint a föltételezett eloszlás, ez az eltérés pedig oly nagy lehet, hogy mindazok a számítások és elméletek, melyek az áram vectormennyiség voltán alapszanak, teljesen illuzóriusakká válnak. Világos, hogy oly tekercselés, melynél az áramok a kefe bármely beállításánál tisztán vectormennyiségek, sok tekintetben rendkívül előnyös. Iíogy azonban valamely tekercselés a jelzett föltevésnek megfeleljen, annak homogénnek, vagyis az egy sugárba eső vezetőelemek számának állandónak kell lennie, ezenkívül szükséges az is, hogy egy sugár mentébe eső, pozitív és negatív áramok által átfolyt vezetők számának algebrai öszszegének ama szög sinusával legyen egyenlő, melyet az illető sugár a kezdeti helyzetével (a kefén átmenő sugárral) képez. Általánosságban, mikor az áramszedő kefék a kommutátor valamely két szektorára fekszenek, az a cséve fogja a pozitív csévéket a negatív csévéktől elválasztani, melyet a kefék röviden zárnak. Ha a tekercselés most jelzett zérus csévéje sinusgörbe szerint van alakítva, akkor a sinusgörbe egyik oldalán fekvő összes csévék pozitív, másik oldalán fekvő összes csévék pedig negatív csévék fognak lenni. Ha a csévék ezenkívül homogének is, a sinusgörbe tulajdonságaiból következik, hogy a föntebb jelzett föltétel teljesítve van, vagyis az összes sugarakon az illető sugárba eső, pozitív áramot vezető (tehát az (m) térben fekvő) vezetők és a negatív áramokat vezető (tehát az (n) térben fekvő) vezetők (1. ábra) számának algebrai összege az illető sugár és kezdeti állásra (a kefe sugara) által képezett (*) szög sinusával fog arányos lenni. Világos azonban az is, hogy ez a föltétel csak ak-