27258. lajstromszámú szabadalom • Újítások kemenczéken
3 -nál. A szűkülő csatornák és a ferde síkban fekvő kibocsátó csatornák úgy vannak méretezve, bogy a levegő olyan nagy nyomás alatt vezettessék be, mely a jelenlevő huzat mellett egyáltalában lehetséges, mi mellett azon elrendezés folytán, hogy a légcsatorna a kibocsátónyílás felé fokozatosan megszűkül, megakadályoztatik, hogy benne a légáramlat forgásba jöhessen s egyszersmind a súrlódás is csökkentetik. Más szavakkal, a tömbök légcsatornáit a megszűkített kibocsátó nyílásokig lehetőleg nagy keresztszelvénnyel képezzük td, azon czélból, hogy a bevezetett levegő gyakorlatilag a kezdeti teljes nyomással áramoljék ki a kibocsátónyílásoknál s ez által átható légsugarak keletkezzenek, melyek belehatolnak a tűztérben lévő égési gázokba. Ilyen módon a kellő mennyiségben bevezetett levegő egyenletesen eloszttatik a tüzelőanyagnak illékeny alkatrészei között s ezáltal lehetővé teszi ezeknek tökétetes elégését. Ha a légcsatornák a tömbökben egész hosszaságukban egyenletes támerővel bírnának, úgy a föntebb említett hatás nem lenne elérhető, mert ha a csatornák egyenletes szűk átmérővel bírnának, úgy a nyomás a kibocsátó nyílásoknál nagy mértékben csökkenne, míg ellenben ha az említett csatornák egész hosszaságukban egyenletes széles átmérővel bírnának, akkor oly nagy mennyiségű levegőt vezetnének be, hogy a hátrányos módon lehűtené az égési teret, vagy pedig kiszorítaná az eléghető gázokat, mielőtt még az utóbbiak teljesen eléghettek volna. Az (F) fölső nyílások külön-külön elzárhatók, pl. levehető égetett anyaglapok vagy közönséges téglák segélyével, mint ez a 4. ábrán látható. A működési mód a" következő: a tűz a szokásos módon gyújtatik meg a rostélyon s a meggyulladás folyamata alatt kezdetben a levegő a hamuszekrény ajtaján, a hamuszekrényen és a rostélyon keresztül áramlik be a tűztérbe a rostély fölé. Midőn az (A) tömbök fölmelegednek, a fölfelé szűkülő csatornában lévő levegő fölfelé száll és mivel az (F) nyílások megfelelő eszközök segélyéyel elzáratnak, a fölfelé szálló levegő a (Gr) kibocsátó csatornákon keresztül az égési térbe áramlik, a mit elősegít a kemenczének természetes huzata is. A (G) csatornákból kiáramló levegő a tűz fölé irányíttatik és itt elegyül a tüzelőanyagból kiszabadult éghető gázokkal s ezeknek tökéletes elégését biztosítja. Tudvalevőleg a tökéletes elégés három főtényezőtől függ, nevezetesen először elegendő oxygén jelenlététől, másodszor elegendő magas hőmérséklettől és harmadszor az eléghető anyagoknak lehetőleg egyenletes elosztásától. A találmány czélja ezen föltételeknek előidézése és föntartása. Azon erő, mellyel a tömbök csatornáin átvonuló levegő az elégési térbe behatol, elegendő arra, hogy az oxygént tartalmazó elem, vagyis a levegő, gyakorlatilag tökéletesen elegyedhessék a száraz desztillácziónak eléghető termékeivel, mi a legfőbb tényező a kitűzött czél elérésére. Ha azt találnánk, hogy a bevezetett levegő mennyisége túl sok és így az égés nagyon is gyorsan haladna, akkor a (G) nyílásoknak egy részét egyszerűen megfelelő záróközegek segélyével elzárjuk, mi mellett az elzárt nyílásokat úgy oszthatjuk be, hogy az alkalmazotti tüzelőanyagnak megfelelően a lehető legjobb eredményt érjük el. Esetleg ürös tömböket csak korlátolt számban alkalmazunk, míg ellenben a többi tömbök tömörek lehetnek. Továbbá egyes tömböknél a kibocsátó nyílást nagyobbra vagy kisebbre vehetjük, azon czélból, hogy a légbevezetést a kemencze különböző szakaszainál az égés előhaladásának megfelelően módosíthassuk, valamint maguknak az egyes tömböknek légbevezető képességét is szabályozhatjuk az által, hogy bennük a légcsatornák számát növelhetjük vagy csökkenthetjük. Hasonló módon növelhető vagy csökkenthető a bevezető csatornák száma is. A föntebb leírt tömbök oly közegeknek tekinthetők, melyek egyesítik magukban a lég szabályozására és bevezetésére rendelt alkatrészeket, mely végből ezélszerű a tömböket úgy szerkeztem, hogy előre mégha-