27220. lajstromszámú szabadalom • Önműködően fölhúzódó villamos óra

Az (1 m) kontaktusok úgy vannak beál­lítva, hogy, midőn az (i) bevágás a (k) emeltyűnek (kl) kampója alá kerül s a(k) emeltyű ennek folytán lefelé billen, érinti kezésbe jönnek és az áramot zárják. Az (i) bevágások mögött a (h) tárcsára egy (o) peczek van megerősítve, mely a (h) tár­csának továbbforgásánál a (kl) kampót az (i) kivágásból kiemeli. Nehogy azonban ezen peczek a (kl) kampóba fönnakadjon, a (k) emeltyű egy oldalkiugrással bír s a peczek annyira van oldalt a (h) tárcsán al­kalmazva, hogy ezen kiugrás alatt mozog el s a (kl) kampóba nem ütközik. Az (a) horgonykerékbe egy ismert szer­kezetű (al) horgony kapaszkodik, melynek mozgását egy pontos másodperczinga is­mert módon szabályozza. Az (e) tengelyre egy (p) kilincskerék van megerősítve (2. ábra), melybe egy rúgó által fölfelé szorított és fölfelé való moz­gásában a (v) ütköző által határolt (r) emeltyűre foroghatóan alkalmazott (s) ki­lincs kapaszkodik, (sl) egy másik kilincs, mely a (p) keréknek visszafelé való for­gását meggátolja. Az (r) emeltyűre egy szabályozó csava­rokkal ellátott (t) horgony van erősítve, mely az (u) elektromágnesek fölött áll és ezek által, ha gerjesztetnek, lefelé ránta­tik. Az (u) elektromágnesek gerjesztésére ugyancsak a (g) áramforrás használható föl, mikor is az elektromágnesek ugyan­csak az (1 m) kontaktusok által zárt áram­körbe lehetnek bekapcsolva, úgy hogy az elektromágnesek az (n) villamos órákkal egyszerre működnek. Ez által azonban az áramforrás egyszerre túlságosan igénybe­vétetnék, másrészt azonban nem is szüksé­ges, hogy az elektromágnesek minden perczben működjenek, azért czélszerűbb a mellékelt rajzon látható kapcsolást alkal­mazni. Itt ugyanis a (b) tengelyre még egy (hl) tárcsa (2. ábra) van ráerősítve, mely azonban csak egy (il) bevágással van el­látva, s ez is a (h) tárcsán lévő (i) be­vágáshoz képest el van tolva. A (hl) tárcsa egy a (k kl 1 m) kon­taktusszerkezettel teljesen azonos (k2 k3 11 ml) kontaktusszerkezettel függ össze. Az (11 ml) kontaktusok azonban nema(gl) vezeték be-, hanem egy ebből parallel ki­ágazó (g2) vezetékbe vannak bekapcsolva, mely (g2) vezetékbe az elektromágnesek is be vannak iktatva. A (k3) kampónak az (il) bevágásból való kiemelése czéljából a (hl) tárcsán is egy (ol) peczek van alkal­mazva. Az óra működése már most a következő: Az (f) rúgóházban lévő rúgó által haj­tott (d) kerék a (c) kerék segélyével a (b) tengelyt forgatja, melyet az (a al) is­mert horgonyszerkezet segélyével a másod­perczinga úgy szabályoz, hogy a (b) ten­gely minden két perczben egy teljes for­dulatot tesz. A (d) kerék harminczszor ak­kora lévén, mint a (c) kerék, ennek foly­tán a (d) kerék és az (f) rúgóház minden órában fog egyszer megfordulni. A (k) emeltyűnek (kl) kampója a (b) tengelynek minden fél fordulatánál jön egy (i) bevágás fölé, úgy hogy az (1 m) kon­taktusok a (g gl) áramkört minden percz­ben egyszer zárják és megszakítják s az (n) órák mutatói ennek megfelelően min­den perczben ismert módon elmozognak. A (c) tengellyel együtt a (hl) tárcsa is forog, minek következtében a (k2) emel­tyűnek (k3) kampója minden két perczben egyszer jut az (il) bevágás fölé, úgy hogy az (u) elektromágnesek áramköre kétper­czenként egyszer záródik. Az (u) mágnesek gerjesztetvén, a (t) horgonyt magukhoz rántják, úgy hogy az (r) emeltyű elforog és az (s) kilincs segé­lyével a (p) kilincskereket a nyíl irányá­ban elforgatja, mely az (e) tengelyre lé­vén erősítve, az órarúgót fölhúzza. Az (r) emeltyű úgy van beállítva, hogy az (s) ki­lincs a (p) kereket csak annyira forgatja el, a mennyi szükséges ahhoz, hogy az órarúgó annyira fölhúzassék, mint a meny­nyit két perez alatt lejárt. Természetes, hogy a föltüntetett kivi­teli alakon változtatások létesíthetők a nélkül, hogy a találmány lényegétől eltér­nénk. így például lehet a (h i k 1 m)

Next

/
Thumbnails
Contents