27203. lajstromszámú szabadalom • Több részből álló öntőminta oly ingotok előállítására, melyek szárral és peremmel bíró szelvényvasak hengerlésére szolgálnak

két részű öntőminta képezi, melyben I. U alakú vagy hasonló keresztmetszettel bíró ingotok önthetők, a nélkül, hogy káros szorítóhatások lépnének föl. E ezélból az öntőminta két része rugalmas nyomás által szoríttatik egymáshoz és a két résznek a megmelegedés folytán bekövetkező egymástól való eltávolodása után ezen két rész megakadályoztatik abban; hogy az eredeti helyzetbe visszatérjen, úgy hogy a mintarészek illesztési fölületeinek hézaga egy a kiterjeszkedési- és a rugalmas erő különbségének megfelelő nagysággal bír, miáltal a mintának az ingotról való leválasztása lehetővé tétetik. Ezen elrendezés ennekfolytán megengedi hogy az ingót keresztmetszete a föntemlített előnyös alakkal birjon, miért is az öntőminta ürege I alakú keresztmetszetnél oly méretekkel bír, hogy a peremeknek és a készre hengerelt szelvény peremeinek keresztmetszete közötti viszony megegyezik a szárnak és a készre hengerelt szelvény szárának keresztmetszete közötti viszonnyal. Ezen viszony czélszerűen a szárnak a belső peremszélhez való hajlásszöge által szabályoztatik, mivel ezáltal, az előnyös keresztmetszet egyidejű betartása mellett, az ingót kihűlésénél föllépő erő fölvételére legelőnyösebb viszonyok létesíthetők és ezenkivül az öntőminta két részét összetartó rugalmas erőnek is ellentállunk. A mellékelt rajzokon, az 1. ábra az öntőminta előlnézetét, a 2. ábra annak részben metszett fölülnézetét és a 3. ábra oldalnézetét mutatja oly helyzetben, melyben az öntőminta a folyékony fém befogadására alkalmas; a 4. ábra az öntőminta oldalnézetét tünteti föl azon helyzetben, melyet a részek a megolvadt fém kihűlése után foglalnak el. Az öntőminta (1, 2) félből (2. és 3. ábra) áll, mely részek választó vonala (20)-al van jelölve. (4) ismert füleket, (5) inegerősítőesapokat. (6) csavaranyákat, (7) a megerősítőcsapokat fölvevő toldatokat (8) alátétlemezeket, (9) rugalmas nyomást létesítő rúgókat, (10) ékeket és (11) azon lemezt jelöli, melyre az öntőminta a megolvasztott fém befogadásáuál állíttatik. Az öntőminta működési módja a következő : A két (1, 2) mintafelet a (11) lemezre ehetyezzük és az (5) csapokkal egyesítjük melyek egyik végén a (6) csavaranyák a (8) alátétlemezekre és utóbbiak a (7) toldatokra fekszenek, míg a csapok másik végén a (9) rugók fekszenek a (7) toldatokra, mely rúgók (8) alátétlemezek és (6) csavaranyák által vannak megfeszítve, és pedig annyira, hogy a (20) illesztő fölületek egymásra fekszenek, mi mellett a rúgók még elegendő játékkal bírnak, hogy a minta kiterjedésének utánengedjenek. Ezután az (5) csapok megfelelő hasítékaiba (10) ékek dugatnak be, melyek elegendő hosszúak arra, hogy az (1) résznek a (2) résztől való eltávolodásánál az (5) csapok kellő hosszúságú éknyílásába (1. a 2. ábrában a (13) rést) önműködően lesülyedjenek és az (1) résznek az eredeti helyzetbe való visszatérését megakadályozzák. A fémnek az öntőmintába való beöntése után a mintának legelőször is belső fölíiletei terjednek ki és oda törekednek, hogy körülbelül a 14—14 ívalakú vonal (4. ábra) helyzetét vegyék föl. E mellett a (9) rúgók üsszeszoríttatnak és az (5) csapok a (4) fülekből kissé kilépnek, úgy hogy a (10) ékek a (13) hasítékokban mélyebbre sülyednek. Ha az öntőminta egyenletesen megmelegedett, akkor az (1, 2) mintafelek az eredeti helyzetbe visszetérni törekszenek, mely törekvésben azonban a lesülyedt (10) ékek által megakadályoztatnak, úgy hogy a két mintafél között köz marad vissza, mely a 4. ábrában (12, 12) vonalakkal van jelölve. Ezáltal az ingót és öntőminta között föllépő minden szorítóerőnek elejét vesszük, úgy hogy tehát az öntőminta oly keresztmetszetű üreggel bírhat, melynél a peremek és a szár közötti viszony megfelel a hengerelt szelvény peremei és szárai között levő viszonynak. Ha ezen viszonyt az (a) hajlásszögtől (2. ábra) tesszük függővé,