27173. lajstromszámú szabadalom • Kulcs

- 2 -erősítjük meg, hogy az a kulcstoll átbo­csátására szolgáló akár egyszerű, akár ala­kos áttörést teljesen eltakarja. A zár nyitására vagy zárására a kulcsot az 1. ábrában látható helyzetben bedugjuk a (j) csőbe, míg a hüvelynek karimája a (j) cső fölső peremébe nem ütközik. Az­után a kulcs szárát betoljuk a (b) hü­velybe, minek következtében a (c d e) ta­gok a (b) hüvelynek és a (j) csőnek a (k) szalag kihajlítása által képezett nyílásain, valamint a födő fenéklap áttörésén átha­ladva, a 4. ábrában rajaolt helyzetbe jön­nek; ha azután a kulcsot a zárból ismét ki akarjuk húzni, akkor mindenekelőtt a (c d e) tagokat visszük vissza a (b) hü­velybe, még pedig előnyösen akként, hogy hüvelyk- és mutatóujjunkkal a (b) hüvelyt a (j) cső pereméhez szorítjuk, többi uj­jainkkal pedig a kulcs szárát kihúzzuk a hüvelykből; ha ez megtörtént, a (b) hü­velyt a (j) csőből kihúzzuk. Az ily kulcs alkalmazásánál tehát a zár­ból csak a (j) cső kerek pereme látszik az ajtón. A kulcstoll átbocsátására szolgáló áttörés teljesen el van takarva, annyira, hogy illetéktelenek még azt sem állapít­hatják meg, hogy az áttörés mily irányban fekszik. A zárnak az ajtóra való fölszerelése kü­lönösen bevésett záraknál czélszerűen úgy történik, hogy a (j) cső számára az ajtón ennek záró élétől a kulcslyukig kivágást készítünk, melyet aztán egy csappal ismét kitöltünk. Hangsúlyoznunk kell, hogy a föntiekben ismertetett kulcs a találmánynak csak egy példaképem foganatosítási alakja, melyen még igen sok változtatást lehet eszközölni a nélkül, hogy a találmány lényegétől el­térnénk. Magától értetődik, hogy a találmány ér­telmében nemcsak közönséges, hanem Wer­theim-kulcsokat is lehet készíteni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kulcs, jellemezve az által, hogy a kulcs tolla egymással csuklósán összekötött tagokból áll, melyek a kulcs szárához és az ezt körülvevő hüvelyhez olyképen vannak csuklósan megerősítve, hogy mi­dőn a kulcs szárát a hüvelybe betol­juk, a kulcstollat alkotó tagok a zár nyitásához szükséges helyzetbe jönnek, midőn pedig a kulcs szárát hüvelyéből kifelé húzzuk, a kulcstollat alkotó ta­gok a kulcsszár meghosszabbításában a hüvelyben fekszenek. 2. Az 1. alatt igényelt kulcs egy foganato­sítási alakja, jellemezve az által, hogy a kulcs tolla három egymással csukló­san összekötött (c d e) tagból áll, me­lyek egyrészt egy a (g) nyílással és az (f) kivágással ellátott (b) hüvelyhez, másrészt az (a) kulcsszárhoz csuklósan van megerősítve, a hol is az utóbbinak (i) foga a (b) hüvely (f) kivágásába pontosan beleillik, úgy hogy a kulcs­szár a (b) hüvellyel hatásosan egyesít­hető. I 3. Az 1. és 2. alatt igényelt kulcs alkal­mazásánál a hozzája tartozó zár födő­vagy fenéklapján oly (j) vezető cső, melyből a (k) szalag akként van ki­vágva és rézsútosan a kulcstoll átbo­csátására szolgáló áttörés fölé hajlítva, hogy utóbbit teljesen eltakarja. (1 rajzlap melléklettől.) PALLAS «ESZVÉN-.1ÁR8AaÁG l,*OMOAJA aUOAPtSTB*

Next

/
Thumbnails
Contents