27166. lajstromszámú szabadalom • Csukló művégtagok számára

- 2 — iparkodik, miáltal az (o) csigát hordó | emeltyűkar megemeltetik; az emeltyű másik karja ekkor még erősebben nyomja le a (h) pofát, úgy hogy a (k) szíj rögzítése annál nagyobb, minél nagyobb a behajlítás által kifejtett húzó erő. Ezen elrendezés következtében a (g) rúd, mint a (c) czombsinek meghosszabbítása, a czomb támasztéka gyanánt szolgál, míg a csukló forgási pontja körülbelül (q)-ig tolódott el. Az (f) tengely, mely ezen támasztó pontja közelében fekszik, ekkor nagy erővel lefelé nyomatik. Mihelyt tehát a megterhelés következtében a szíjnak első rögzítése bekövetkezik, a csukló behajlítására irányuló minden következő behatás a csuklónak annál hathatósabb rögzítését idézi elő. Ha a megterhelés megszűnik, akkor az alszár önsúlya lefelé húzza a (d) sineket az (e) hasítékkal együtt, tehát az (f g) és (h) részek megemelődnek, a (k) szíj szabaddá válik és a csukló újból visszanyeri szabad mozgathatóságát. SZABADALMI IGÉNYEK. 1, Csukló művégtagok számára, jellemezve az által, hogy egy, a csuklóval összekötött tagok egyikéből a másikon keresztül vezetett (k) szíj a tag behajlításánál illetőleg mozgatásánál egy ezzel összekötött (h) fékpofa és egy, a másik tagban elrendezett (i) fölfekvési fölület között elmozgatta tik, ellenben az egyik tag megterhelésénél ezen (h) és (i) részek között rögzíttetik. 2. Az 1. alatt igényelt csuklónak egy foganatosítási alakja, jellemezve az által, hogy a megterhelt tag további behajlításánál a (k) szíj egy (s) emeltyű szabad karjára akként hat be, hogy ezen emeltyű másik, a (h) fékpofával csuklósan összekötött karja a fékpofát annál erősebben nyomja az (i) fölfekvési fölületre, úgy hogy mindkét tagnak növekedő igénybevételénél a csukló annál hathatósabban rögzíttetik. (1 rajzlap melléklettel). RÉSZVÉNY 1 AnőASÁG NYOMDÁJA ÍSUCAPtSTk*