27135. lajstromszámú szabadalom • Röpítő dobbetét
2 -rületén, egymástól egyenlő távolságokban néhány lyuk van elrendezve, melyek fölfelé konvergáló fölületek metszésvonalaiban fekszenek, a mi az által van elérve, hogy a tányérok egészen vagy csaknem gúla-alakkal bírnak és a lyukak a gúlák élein fekszenek. Ezen elrendezés mellett kevés lyuk is elegendő, mivel a tej a konvergáló fölűletektől azon időben vezettetik a lyukakhoz, a mikor a tejföl és sovány tej az említett lyukak által legkevésbbé áttört fölületek hosszában szokásos módon különválasztatik. Ezen fölületek az által is képezhetők, hogy a tányérok egymásra illesztett kúpok alakjára készíttetnek és a lyukak a kúpok metszésvonalában alkalmaztatnak. A jelen találmány lényege tehát abban áll, hogy a tányérok a kerület irányában vagy a sugárirányú síkban meghaj-Httatnak vagy megtöretnek és hogy az átbocsátó nyílások a szög csúcsán vagy a hajlítás legmagasabb pontján fekszenek. A mellékelt rajzokon az 1. ábra egy betéttel bíró röpítődob függélyes metszetét és a 2. ábra annak vízszintes metszetét tünteti föl, a 3. és 4. ábrák módosított kiviteli alakokat tüntetnek föl. A függélyes (2) csőre dugott (1) tányérok vagy tölcsérek oly gúlaalakkal bírnak, melyek oldalfölűletei körülbelül 45( ) -ú szöget zárnak be a dobtengellyel. A gúlák mindegyike sarkán vagy élén a fölemelkedő tej átbocsátására szolgáló (4) nyílások vannak elrendezve. Az (5) lyukak a tejföl fölfelé valő vezetésére szolgálnak. A tányérok fölhajlított belső szélük vagy közbehelyezett gyűrűk vagy hasonlók által egymástól bizonyos távolságban tartatnak. A teljes tej a (6) fenéklemez (7) lyukain át a tányérsor alá kerül és a (4) lyukakon át az egész betét hosszában fölemelkedik. Mialatt a tej a forgás folytán kifelé mozog, a külső tejréteg a gúlák sarkaiban némileg összeszorul és ez által a (4) lyukakon át fölfelé áramlik, mint azt a 2a. ábra vázlatosan mutatja. Minthogy a teljes tej tehetetlensége folytán csak fokozatosan éri el azon forgássebességet, mint a tányérok, tehát utóbbiak között körben mozog. Két-két gúla között lévő tejnek tehát az egymás fölött fekvő gúlák szélein egymásután át kell haladnia. A tej ennek folytán fölváltva fölfelé és lefelé mozog, azonban az I első esetben azon lehetőséggel bír, hogy a ! (7) lyukakon át fölemelkedjék. Ily módon tehát a tejnek egy körülfordulat alatt többször van alkalma, hogy a (7) lyukakon át fölemelkedjék és folytonosan impulzusokat kap ennek megtételére. Ez által a tej az egész betéten át igen gyorsan emelkedik föl, miáltal tehát az elérni szándékolt czél, blZctZ cl tejnek a betéten át a tengely irányában való áthaladásának siettetése eléretik, a mint azt különösen hangsúlyozom, lényegesen különbözik a tejnek sugárirányban kifelé való vezetésétől, mivel utóbbit a czentrifugálerő létesíti. A (4) lyukak nagysága, száma vagy helyzete empirikus úton határozható meg. A rajz 2. ábrájában a lyukak az előbb említett közönbös rétegben vagy abhoz közel fekszenek. A lyukaknak a dob közepétől való távolsága azonban nincs meghatározva, hanem fölfelé kisebbedik, miért is a lyukaknak a dob közepétől való távolsága ezután igazodik. Az egyes rétegekből a közép felé mozgó és a gúlák fölűletét követő tejföl a dobközéphez közelebb fekvő (5) lyukakon át emelkedik föl és a dobot ismert módon egy a dob fölső végén elrendezett nyíláson át hagyja el. A sovány tej a gúlák alsó fölűleteit követi és a dob belső fölűlete felé kifelé mozog, mi mellett az 1. ábrában látható elvezető csövön kivezettetik. A gúlák oldalait nem szükséges teljesen síkfölűlet alakjában és a sarkokat élesre készíteni, a mennyiben ugyanazon haszonteljesítményt érjük el, ha az oldalak keresztmetszete kissé befelé domború vagy a sarkok kissé le vannak gömbölyítve, mint azt a 2b. ábra mutatja. A I tányér alakja ezen kivitelnél közel állazis' mert hullámalakú tányér alakjához. Ha a 1 tányér ezen sugárirányban futó mélyedései, melyeket a bedomborítás képez, igen mé-
