27115. lajstromszámú szabadalom • Edény zár
képezett, belül tömítő anyaggal bevont (i) kupak (j) karjának (k) hasítékába az (f) fogantyút behúzzuk és a fogantyút mindaddig lefelé forgatjuk, míg a (k) hasíték alsó vége a karélyok alsó élén kiképezett (1) bevágások végébe nem csappannak — az (i) kupakot kibélelő rugalmas tömítőanyag által kifejtett, fölfelé ható erő az (f) rész leesését még biztosabban meggátolja. Az (1) kivágások akként vannak alakítva, hogy a kupak záró helyzete ne essék össze a kupak ama helyzetével, melynél a kupak bélése a legnagyobb nyomás alatt áll, mely utóbb említett helyzetet a zárókupak a palaczk zárásánál a záróhelyzet elérése előtt éri el. A (h) kart a (b) gyűrűvel összekötő csukló, úgyszintén az (i) kupakot a (h) és (j) karral összekötő csukló oly czélból, hogy a csapot a csuklóból kitolni és így a palaczkot az ólompecsét megsértése nélkül nyitni ne lehessen, az 5. ábrán látható módon képezzük ki, vagyis az (m) csap középső részét vastagabbra készítjük, mint annak szélső részét. A föntebb leírt csukló helyett a (j) és (h) karokat az (i) födéllel csuklósan, de nem oldhatóan akként is kapcsolhatjuk, hogy a csapokat (n) kengyelek gyanánt képezhetjük ki (7. ábra), a mennyiben ezek végeit a födél alatt hajlítjuk le. Ép úgy lehet a (h) kart a (b) gyűrűvel a 6. ábrán látható módon is kapcsolni, a mennyiben a (b) gyűrűt a csukló helyén akként görbítjük meg, hogy egy függélyes, sugárirányú (o) toldat keletkezzék, melyhez a villás (h) kar egy ezen átmenő, görbített forgáscsap útján van kapcsolva. A leírt palaczkzár, — mely egyébként méretei megváltoztatásával akként is szerkeszthető, hogy azt más edény elzárására használhassuk — a palaczkról könnyen leszerelhető, arra ép oly könnyen fölszerelhető, azonban ennek daczára, biztosan van a palaczkon rögzítve és a palaczknak az ólompecsét megsértése nélkül történő nyitását is meggátolja. Végül az (f) záróemelőt a (b) gyűrűvel akként is lehet állandóan kapcsolni, hogy a (b) gyűrűt a paiaezkról könnyen lehessen leszerelni, illetőleg arra fölerősíteni, mint ciz a 6., 8. és 9. ábrán látható. Ebből a czélból a (b) gyűrűt nem úgy, mint az előbb leírt kiviteli alaknál, két azonos (d) véggel, hanem egy (dl) és egy (d2) véggel látjuk el. A hosszabb (d2) végnek nincs alul nyitott (e) fúrata, hanem egy vízszintes (e2) hasítéka, melyen az (f) zárótag (g) csapja megy át, míg a rövidebb (dl) végnek, az (e2) hasíték hátsó végének megfelelő pontba eső, elől nyitott, vízszintes, az (e) fúrathoz egyébként hasonló (el) fúrata van. A (g) csap mármost oly helyzetet foglal el a zárótag karélyai között, hogy azok fölső éleihez jóval közelebb essék, mint azok hátsó végeihez (9. ábra), minek következtében a gyűrű két (dl d2) végét csakis akkor lehet a karélyok közül kihúzni, mikor a zárótag, mint az a 9. ábrán pontvonalasan kihúzva látható, a vízszintes helyzetben van és mikor azt egészen az (e2) hasíték mellső végéig előre húztuk. Az (f) zárótag eme helyzeténél a (b) gyűrűt az edény nyakán elhelyezhetjük és a (dl d2) gyűrűvégeket egymás mellett a zárótag karélyai közé tolhatjuk. Az által, hogy a vízszintes helyzetben lévő zárótagot hátra toljuk, a (g) csap is az (el) fúratba csappan és a (dl d2) gyűrűvégeket egymással összeköti, illetve a (b) gyűrűt elzárja. Ha már most a zárótagot lefelé forgatjuk, a (b) gyűrűt akkor sem lehet nyitni, ha a zárótagot az (e2) hasítékban egészen előre húzzuk, mert a zárótag karélyai a (dl d2) gyűrűvégeket részben még mindig födik. Egyébként a zár teljesen megegyezik az előbb leírttal. Hogy a zár még biztosabbá váljék, az (f) zárótagon két oldalt az (l) kivágások mögött (r) orrokat is lehet kiképezni, melyek a zár záróhelyzetében a (j) zárókar (k) hasítéka mögé fogódzanak és így a zárótag kihúzását meggátolják. Az ólompecsét •behúzására szolgáló (p) nyílás az (f) zárótag karimáinak, még pedig az (e2) hasítéknak megfelelően van elrendezve, úgy hogy a zárótag kihúzásánál az ólompecsét zsinórját föltétlenül el kell szakítani. A (b)
