27115. lajstromszámú szabadalom • Edény zár

képezett, belül tömítő anyaggal bevont (i) kupak (j) karjának (k) hasítékába az (f) fogantyút behúzzuk és a fogantyút mind­addig lefelé forgatjuk, míg a (k) hasíték alsó vége a karélyok alsó élén kiképezett (1) bevágások végébe nem csappannak — az (i) kupakot kibélelő rugalmas tömítő­anyag által kifejtett, fölfelé ható erő az (f) rész leesését még biztosabban meggá­tolja. Az (1) kivágások akként vannak ala­kítva, hogy a kupak záró helyzete ne essék össze a kupak ama helyzetével, melynél a kupak bélése a legnagyobb nyomás alatt áll, mely utóbb említett helyzetet a záró­kupak a palaczk zárásánál a záróhelyzet elérése előtt éri el. A (h) kart a (b) gyűrűvel összekötő csukló, úgyszintén az (i) kupakot a (h) és (j) karral összekötő csukló oly czélból, hogy a csapot a csuklóból kitolni és így a palaczkot az ólompecsét megsértése nélkül nyitni ne lehessen, az 5. ábrán látható mó­don képezzük ki, vagyis az (m) csap kö­zépső részét vastagabbra készítjük, mint annak szélső részét. A föntebb leírt csukló helyett a (j) és (h) karokat az (i) födéllel csuklósan, de nem oldhatóan akként is kapcsolhatjuk, hogy a csapokat (n) kengyelek gyanánt képezhet­jük ki (7. ábra), a mennyiben ezek végeit a födél alatt hajlítjuk le. Ép úgy lehet a (h) kart a (b) gyűrűvel a 6. ábrán látható módon is kapcsolni, a mennyiben a (b) gyűrűt a csukló helyén akként görbítjük meg, hogy egy függélyes, sugárirányú (o) toldat keletkezzék, mely­hez a villás (h) kar egy ezen átmenő, gör­bített forgáscsap útján van kapcsolva. A leírt palaczkzár, — mely egyébként méretei megváltoztatásával akként is szer­keszthető, hogy azt más edény elzárására használhassuk — a palaczkról könnyen le­szerelhető, arra ép oly könnyen fölszerel­hető, azonban ennek daczára, biztosan van a palaczkon rögzítve és a palaczknak az ólompecsét megsértése nélkül történő nyi­tását is meggátolja. Végül az (f) záróemelőt a (b) gyűrűvel akként is lehet állandóan kapcsolni, hogy a (b) gyűrűt a paiaezkról könnyen lehes­sen leszerelni, illetőleg arra fölerősíteni, mint ciz a 6., 8. és 9. ábrán látható. Eb­ből a czélból a (b) gyűrűt nem úgy, mint az előbb leírt kiviteli alaknál, két azonos (d) véggel, hanem egy (dl) és egy (d2) véggel látjuk el. A hosszabb (d2) végnek nincs alul nyitott (e) fúrata, hanem egy vízszintes (e2) hasítéka, melyen az (f) zárótag (g) csapja megy át, míg a rövi­debb (dl) végnek, az (e2) hasíték hátsó vé­gének megfelelő pontba eső, elől nyitott, vízszintes, az (e) fúrathoz egyébként ha­sonló (el) fúrata van. A (g) csap mármost oly helyzetet foglal el a zárótag karélyai között, hogy azok fölső éleihez jóval köze­lebb essék, mint azok hátsó végeihez (9. ábra), minek következtében a gyűrű két (dl d2) végét csakis akkor lehet a karé­lyok közül kihúzni, mikor a zárótag, mint az a 9. ábrán pontvonalasan kihúzva lát­ható, a vízszintes helyzetben van és mi­kor azt egészen az (e2) hasíték mellső vé­géig előre húztuk. Az (f) zárótag eme helyzeténél a (b) gyűrűt az edény nyakán elhelyezhetjük és a (dl d2) gyűrűvégeket egymás mellett a zárótag karélyai közé tolhatjuk. Az által, hogy a vízszintes hely­zetben lévő zárótagot hátra toljuk, a (g) csap is az (el) fúratba csappan és a (dl d2) gyűrűvégeket egymással összeköti, il­letve a (b) gyűrűt elzárja. Ha már most a zárótagot lefelé forgatjuk, a (b) gyűrűt akkor sem lehet nyitni, ha a zárótagot az (e2) hasítékban egészen előre húzzuk, mert a zárótag karélyai a (dl d2) gyűrűvégeket részben még mindig födik. Egyébként a zár teljesen megegyezik az előbb leírttal. Hogy a zár még biztosabbá váljék, az (f) zárótagon két oldalt az (l) kivágások mögött (r) orrokat is lehet kiképezni, me­lyek a zár záróhelyzetében a (j) zárókar (k) hasítéka mögé fogódzanak és így a záró­tag kihúzását meggátolják. Az ólompecsét •behúzására szolgáló (p) nyílás az (f) záró­tag karimáinak, még pedig az (e2) hasíték­nak megfelelően van elrendezve, úgy hogy a zárótag kihúzásánál az ólompecsét zsinór­ját föltétlenül el kell szakítani. A (b)

Next

/
Thumbnails
Contents