27093. lajstromszámú szabadalom • Elektromos semafor
s — két öntöttvas (29, 30) lemez között foglal helyet. A (6) főtengelyen egy (E) csúszó kontaktus van elrendezve, mely az áramkört a (P) jelutánzón keresztül a szárny «szabád» állásánál zárja. A készüléken kívül az egyik (29) lemezen egy (K) csúcsos villámhárító van elrendezve, mely az elektromágnes csévéinek a légköri villamosságtól voló megvédésére szolgál. A szerkezetnek összes érzékeny és könnyebben elhasználódó részei és pedig a (15) emelő a (16) aczélfogakkal, a (17, 19) szögemelő, (20) akasztó kilincs, (21) biityöktárcsa, (E) csúszókontaktus és (K) villámhárító a (29, 30) lemezek külső oldalán foglalnak helyet. A szemaforszárny helyzetének minden változása alkalmával a mozgató súly megközelítőleg 5 cm.-rel sLilyed, úgy hogy ha a szárny a föld fölött 6 m. magasan van, az óramű egyszeri fölhúzása több mint 40 vonat számára elegendő. Ezen szám természetesen az oszlop magassága szerint szaporítható. A fölhúzó és a súllyal ellátott mozgató kötél a szemaforoszlop üregében foglal helyet s ily módon minden rongálódástól, portól, esőtől stb. meg van védve. Az oszlop talpában az óramű fölhúzására szolgáló dob, valamint a lámpa-fölhúzó szerkezet van elrendezve. Az egész elektromos szemafor a köny nyebb szerelés czéljából a következő főrészekből van összetéve: Óramű, külső védőköpeny, a vasoszlop, öntött vasláb és az alaptömb. A láb az alapzatba szögek segélyével erősíttetik s az oszlop a lábban levő mélyedésbe helyeztetik. Az öntött vas-toka mechanizmussal és a külső köpenynyel az oszlop fölső végére van illesztve. A föntebb fölsorolt részeken kívül még a szemafor alkatrészeihez tartozik a vörös és zöld üvegtáblákkal ellátott szemaforszárny, a vezető rúddal fölszerelt lámpa, továbbá a lámpa leeresztésére szolgáló aczélkötél. A szemafor működtetésére a következő készülékek szolgálnak : a (8) váltakozó áramú motor, mely a szemaforok száma szerint két vagy három (M) billentyűvel van ellátva, a (P) jelutánzó, mely a szemaforszárny állását jelzi, a (J) elektromos csengő és (Y) galvántelep. Az 5. ábrán a vezetékek elrendezése és belső összeköttetése van bemutatva, mely három vagy több elektroszemafor esetében is teljesen hasonló marad. A szemaforszárnyak tengelyén eliendezett csúszó kontaktusok (E) betűkkel, az elektromágnesek (O)-val, a villámhárítók (K) val, a földlemezek (T)-vel, a harang (J) vei, a billentyűk (M)-mel, a jelutánzók (P)-vel vannak jelölve. Hogy a szárny új helyzetbe legyen hozható, a megfelelő szemaforhoz tartozó (M) billentyűt le kell nyomni s(B) induktort a fogantyú segélyével néhányszor körül kell forgatni. Ekkor a zárt (B, Ml, 1, KI, 01, TI, B) vezetéken váltakozó áram fog keresztül haladni, minek következtében az elektroszemafor szárnya helyzetét megváltoztatja s 15°-al sülyed. Mihelyt a szemaforszárny a «szabad vonal» jelzésnek megfelelő állást elfoglalta, az (El) kontaktus az (Y, Pl, 2, El, TI, T3, V) áramkört a jelutánzón keresztül zárni fogja. Ezzel egyidejűleg a (Pl) jelutánzó «szabad» jelzést mutat s a csengő mindaddig szólni fog, míg csak a szemaforszárny az elektromágnesek csévéinek tekercselésében keringő áram által a záró helyzetbe nem hozatik. A szárny ezen új állásánál a csengő ki van kapcsolva s a jelutánzó azon helyzetbe áll be, mely a szemaforszárny «tilos» jelzést mutató állásának felel meg. A szemaforjelzéseknek a vezeték elszakadása következtében, vagy bármely más okból való megzavarása a szemafor működ tetési helyén, a vonatnak az állomásra való bebocsátásánál azonnal észrevétetik és pedig az által, hogy az induktor fogantyújának elforgatása alkalmával a jelutánzó nem fogja megadni a szemaforszárny új helyzetét s az elektromos csengő sem jön működésbe. Azonban az ismertetett szemafornak még nagyobb biztosítása czéljából a 8. és 9. ábrán bemutatott szerkezet talál alkalmazást. Ezen szerkezet föladata abban áll, hogy egy vezeték elszakadása esetén a szemaforszárnyat mindig a zárt helyzetbehozza.
