27087. lajstromszámú szabadalom • Újítás elektromos vasúti fékeken

áraroim pulzusokat küld egy a vonatvezető- 1 nél elrendezett elektromos csengőbe, melynek ekkor már nem kell megszakítóval ellátva lennie. Természetesen a relais gyanánt alkalmazott önműködő megszakítónak nem szabad az áramkört teljesen megszakítania, hanem csupán aránylag nagy ellenállást kell az áramkörbe iktatnia, melynek beiktatása az ellenőrzésre szolgáló gyönge áram ill. az ezáltal működtetett csöngő számára egyenértékű a megszakítással, amelynek beiktatása azonban a fékezésre alkalmazott erős áramot nem képes annyira legyöngíteni, hogy az önműködő árammegszakító fegyverzetét elereszsze, nehogy az árammegszakító a fékezés tartama alatt is folytassa működését. Magától értetődik, hogy ily önműködő árammegszakító alkalmazása mellett a (13) vezetékek fölöslegessé válnak, amint ezt a 2. ábra föltünteti, amidőn a (14) csöngő közvetlenül a fekezőáramkörbe van iktatva és azt a 1G forgattyúval a fékezés megkezdése előtt abból kiiktatjuk. A (14) csöngő helyett bármely csupán hullámzó áram hatására reagáló jelzőkészüléket alkalmazhatunk. A (14) jelzőkészülék helyett a (13) jelzőáramkörbe relaist kapcsolhatunk, mely a > jelzőkészüléket (csöngőt, elektromos lámpát, j gőzsípot) csak közvetve hozza működésbe j akkor, ha a relais megszűnt áram alatt lenni. A jelen újítások az elektromos fékeknek egy további hátrányát szüntetik meg. mely hátránnyal különben a légnyomású vagy hasonló fékek is bírnak. Ugyanis a vonatvezető nem érzi közvetlenül a fékezés erejét úgy, mint a kézi fékezésnél és csak már a fékezés hatásából következtethet a fékezés erejére. A jelen újítás szerint a fékező emelőt a fékező áram által gerjesztett elektromágnes hatásának vetjük alá, mely a fékező áram erősségének növekedtével a fékezőemelő továbbmozgatása ellen növekvő ellenállást gördít, míg egy bizonyos áramerősség elérésekor az erősebb fékezést megakadályozza. Ezen berendezés egy példaképem foganatosítási alakja az 5. és 6. ábrában van föltüntetve. A (21.) köpenyelektromágnes tárcsaalakú és forgathatólag ágyazott (23) fegyverzetének (24) csapja hordja egyrészt a (25) fékező emelőt, másrészt pedig a (26) kontaktuskart, mely a (27) kontaktusgombokon súrlódva, a fékezőtelepet fokozatosan beiktatja. vagy a tetszőleges áramforrásból eredő fékező áramot fokozatosan erősíti. Miután a fékező áram gerjeszti egyszersmind a (21) elektromágnest, a fékezőáram növekedtével a (23) tárcsára működő súrlódás növekszik, úgy hogy a fékezőemelőt is nehezebben lehet mozgatni, miáltal a fékező a fékezés erősségét úgyszólván közvetlenül érzi. A fék oldása alkalmával egy ellenállást iktathatunk be vagy megszakíthatjuk az áramot, hogy az elektromágnes a fék oldása ellen ne fejtsen ki ellenállást. Ez igen egyszerűen eszközölhető az által, hogy a (21) forgattyút és (26) kart lazán kapcsoljuk a fegyverzettel, mely a (28) ütköző és (221 kontaktusgyűrű között bizonyos holtmozgást végez. Ha a (25) emelőt fékezés czéljából a (29) nyíl irányában mozgatjuk, a (26) kontaktuskar a (22) kontaktusgyürűvel zárja az áramkört, míg ha a féket oldjuk, úgy a (26) kar holtmozgása alatt először a fékező áramkör szakad meg és csak aztán viszi magával az elektromágnes fegyverze tét, melyre tehát most vonzóerő nem működik. Természetes, hogy ezen berendezést nem csupán körben mozgó fékező emelőnél alkalmazhatjuk, hanem úgy is szerkeszthetjük, hogy a fékezésre szolgáló közeg egyenes vonalú utat írjon le és eközben fokozatosan erősbödő elektromágneses vagy elektrodynamikus hatásnak tétessék ki. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítás elektromos vasúti fékberendezéseken, jellemezve a féktuskókat befolyásoló emelőszerkezetekre közvetlenül működő távolraható vagyis oly elektromágnesek alkalmazása által, melyeknél az elektromágnes fegyverzete a mágnessarkok fölűletével párhuzamosan mozog. 2. Újítás elektromos vasúti fékberendezé-