27087. lajstromszámú szabadalom • Újítás elektromos vasúti fékeken

Megjelent 1903. évi május li« 5-én. MAGY. KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 27087. szám. V/a/2. OSZTÁLY. Újítások elektromos vasúti fékeken ZIPERNOVSZKY FEBENCZ TISZTVISELŐ BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 márczius hó 22-ike. Jelen találmány tárgyát elektromos vasúti fékeken eszközölt újítások képezik, melyek egyrészt a fékszerkezet működtetésére, másrészt pedig a vezeték állandó ellenőrzésére szolgálnak. A találmány tárgyát képező újítások elektromos és gőzüzemű vasutak fékein egyaránt alkalmazhatók. A találmány tárgyát képező újítások a mellékelt rajz kapcsán vannak leírva, melyen 1., 2., 3. és 4. ábra főképen az ellenőrző berendezést föltüntető kapcsolási szkémák, 5. és 6. ábra a fékező emelő szerkezete, míg 7. ábra a fékezést létesítő távolraható elektromágnes egy példaképeid foganatosítási alakját tünteti föl. Az utóbbi időben ugyanis sok kísérlet tótett arra nézve, hogy a szolenoidokat helyettesítő nagy távolságba működő és igen erős elektromágneseket sikerüljön szerkeszteni, melyek a szolé noidok előnyeit egyesítik az elektromágnesekkel elérhető nagy vonzó erővel. Erre vonatkozólag számos megoldást sikerült találni, mely szerkezeteket «távolraható elektromágnesek)) név alatt foglaljuk össze. Ezen távolraható elektromágnesek jellemző sajátossága abban áll, hogy a fegyverzet a mágnessarkok felületével párhuzamosan mozog, míg a közönséges elektromágneseknél ezen mozgás többé-kevésbbé merőleges a sarkfölületekre. Az ilyen távolraható elektromágnes egy példaképem foganatosítási alakját a 7. ábra tünteti föl. Ennél az (1) elektromágnes-tekercselések a köpenyszerű (2) mag belsejében vannak elrendezve, míg a (4) fegyverzet, szolenoidok magjához hasonlóan, a tekercs és köpenyszerű mag belsejében képződött csatornában mozog. Az igy szerkesztett elektromágnesek a fegyverzet igen nagy elmozdulásait teszik lehetővé, úgy hogy közvetlenül hathatnak a féktuskókat mozgató emelőszerkezetre. Az elektromos fékberendezéseknél továbbá igen nagy fontossággal bir azon körülmény, hogy a berendezés üzemképességéről a vonatvezető bármely pillanatban meggyőződhessék ill. hogy föllépő üzemzavar, pl. a fékvezetékben föllépő rövidzár vagy szakadás azonnal a vonatvezető tudomására jusson. Ezen czélból a fékvezetéket állandóan gyenge áram alatt tartjuk, melyet előnyösen valamely néhány elemből álló telepből veszünk és a fékberendezést működtető áramforrástól számított utolsó fékező elektromágnes után az állandóan keringő áram