27072. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés az elektromos energia elosztására
Megjelent lí)03. evi május hó 5-éu. MAGY KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 27072. szám. VII/g. OSZTÁLY. Elrendezés az elektromos energia elosztására. LAMME BENJÁMIN GARVER ELEKTROTECHNIKUS PITTSBURGBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 márczius hó 26-ika A jelen találmány tárgya az elektromos energiának forgó áramátalakítók segélyével való elosztására vonatkozik és czélja ezen forgó áramátalakítók elindítására oly egyenáramot alkalmazni, melynek feszültsége az ezen gépek által táplálandó rendszer normális feszültségénél kisebb, de ez utóbbi felét meghaladja. Minthogy a váltakozó áramnak egyenárammá való átalakítására használt forgó átalakítók synchron gépek, azért azokat külön segédeszközökkel közel a synchron sebességre kell hoznunk, mielőtt őket a váltakozó áramkörbe bekapcsolnék. Több, párhuzamosan kapcsolt forgó áramátalakító alkalmazásánál fontos, hogy minden egyes áramátalakítónak a már üzemben lévő egy vagy több áramátalakítóval való összekötésénél az energiának túlnagy átfolyása a váltakozó áramkörből az egyenáramú áramkörbe és viszont elkerültessék. Ha az elindításra közel állandó elektromótorikuserejű áramot alkalmazunk és ezenelekromótorikus erő nagyobb a forgó áramátalakító normális elektromótorikus erejénél, akkor ezen követelménynek azáltal tehetünk eleget, hogy az egyenáramú energiaforrás és a forgó áramátalakító kommutátora közé alka'mas ellenállást igtatunk. Ha azonban az egyenáramú áramkör feszültsége kisebb a forgó áramátalakító normális feszültségénél, akkor az ellenállás, mely az áramnak a váltakozó áramkörből az egyenáramú áramkörbe való átfolyásának megakadályozása czéljából bekapcsoltatik, megakadályozza, hogy a forgó áramátalakító a kivánt feszültséget és sebességet elérje. Ezen oknál fogva, ha a váltakozó áramkör feszültsége és a forgó áramátalakító feszültsége között nagy külömbség van, párhuzamos kapcsolást kell alkalmazni, hacsak a kis feszültség hasznosítására más segédeszközök nem alkalmaztatnak. Midőn a forgó áramátalakítók nagyobb számban alkalmaztatnak egy és ugyanazon rendszerben, melyben az egyes áramátalakítók egymástól távol fekvő mellékállomásokban vannak fölállítva, előfordulhat az az eset, hogy midőn valamely mellékállomás forgó áramátalakítóját el kell indítani, az egyenáramnak elektromótorikus ereje a főáramkör ezen pontján tetemesen kisebb a rendszer normális elektromótorikus erejénél. A jelen találmány szerint már most az egyenáramnak aránylag kis elektromótorikus erejét a forgó áramátalakító elindítására használjuk föl és pedig akként, hogy az egyenáramot egy ellenálláson keresztül
