27066. lajstromszámú szabadalom • Újítások elektromos közúti vasúti kocsik és hasonló járművek fékszerkezetein

tesífsenek kontaktust, a főáram a (áll), sarkon bejutva, a (217, 216, 214) kontak- i tusokon, (213) ellenálláson. (212) fékmág- j nesen keresztül a (73) levezető sarkhoz áramlik, úgy hogy a motorokkal összeköttetésben álló összes részek ki vannak kapcsolva. Ennek következtében a fékek a főáram által hozatnak működésbe. Magától értetődik, hogy a fékmágnesek gerjesztése czéljából a főáram helyett a kocsin elrendezett telep áramát ls alkalmazhatjuk melyesetben a szabályozó dobját még egy további helytálló és iwozgó kontaktussal látjuk el. a mellyel a (216) kontaktust a (217) helyett kapcsoljuk össze úgy hogy az (x) helyzetben a (212) fékmágnes a telep áramkörébe legyen kapcsolva. A találmány azonban nem ragaszkodik szigorúan a rajzon föltüntetett szerkezethez, miután a szabályozó kontaktusainak más elrendezése is alkalmazható. Ha csak annak megakadályozásáról volna szó, hogy a lejtős pályán megállított kocsi vissza, vagyis lefelé ne gördülhessen, a fékező áram létesítéséra a kocsimótorok használhatók föl. Az eddig használt fékező szabályozók úgy voltak szerkesztve, hogy a szabályozó fogantyúja oly helyzetbe volt hozható, melyben az áram a fővezetékből a kocsi mozgatása czéljáből a kocsimótorokba juthatott, mely helyzeteket munkahelyzeteknek nevezhetjük. A szabályozó fogantyúját tehát oly helyzetbe is lehetett forgatni, melyben a motorok, megfordított mágneses mezőkkel egy helyi fékező áramkörbe kapcsoltatlak be és fékező generátorok gyanánt működve, fékező áramot gerjesztettek. Azonban az ilyen szabályozókkal, ha a kocsi lefelé ós visszafelé gördül, a motorok nem működhettek a kivánt hatással generátorok gyanánt a következő okokból: Ha a kocsi előre halad és a szabályozó a fékező helyzetbe forgattatik, a motorok, megfordított mágneses mezőkkel egy helyi fékező áramkörbe kapcsoltatnak és a fékező áramkörbe mind j addig szállítják a kivánt áramot, míg csak j forgásban vannak. Ha azonban a szabályozó j ezen helyzetben van a motorok az ellen- i kező irányban forognak, (mely eset csak akkor következik be, ha a kocsi hátrafelé és lefelé gördül), a motorok mágneses mezői nem a helyes értelemben kapcsoltatnak be, melyben a mágnesezés lehető volna s a motorok áramot fejleszthetnének; tehát nem fog fékező áram fejlesztetni s az elektromágneses fék a szolgálatot megtagadja. Hogy ezen nehézséget legyőzhessük, oly szerkezetet alkalmazunk, melynek segélyével a motorok mezői megfordíthatok, ha a motorok az ellenkező irányban forognak. Ez a II. ábrán föltüntetett szerkezet segélyével önműködően érhető el, Ezen ábrán (öl, 55) a motorok ellenállásait, (56, 57) a motorok fegyverzeteit, (58, 59) pedig mágnesező tekercseit s (60, 73) a hozzájuk tartozó sarkokat jelentik. Az összes részek a szabályozó és átfordítókapcsolók helytálló kontaktusaival a szokott módon állnak összeköttetésben, azonban az (58, 59) elektromágnestekercsek megfelelő (68, 69, 72, 73) sarkai közé (74, 75) átfordítókapesolók vannak beiktatva. Ez utóbbiak úgy vannak szerkesztve, hogy akkor jöjjenek működésűé, midőn a mótor fegyverzetének forgási iránya megváltozik. Ezen czélból legegyszerűbb a (76) mótortengelyen a (77) csavarmenetet elrendezni, mellyel a (79) csap körül forgatható (78) emelő kapcsolódik, mely az átfordítókapcsoló kontaktusokkal áll összeköttetésben. A (77) csavarmenet mindegyik vége egy (80) lemezzel van ellátva, melyeket a csavarmenetben (81) rúgok szorítanak, úgy hogy ha a (78) emelő szabad (82) vége a csavarmenet végén van, a (80) lemez által ezzel kapcsolódásba hozatik és olyan helyzetbe jön, hogy a csavarmenet másik vége felé fog mozogni, ha a mótortengely forgási iránya megváltozik. A szerkezet működése a következő: A míg a (76) mótortengely az egyik irányban forog, a (78) emelő (82) szabad vége a csavarmenet egyik végénél marad és a mágnesező tekercseknek a (68, 69) sarkokkal való összeköttetése sem szenved változást. Mihelyt azonban a mótor fegyverzete a kocsinak visszafelé és lefelé gördülése következtében az ellenkező irány-