27063. lajstromszámú szabadalom • Hordozható ívlámpa egyenáram és váltakozó áram számára

szerkezet szabályoz és a (32) csuklók körül ingamozgást, melyet a (43) mágnes szabályoz. Az áramot szigetelt drótokon vezetjük a széntartókba, mely áram ekkor a (43) elektromágnesen halad keresztül. A lámpa működésbe hozatalára az emelő szerkezetet fölhúzzuk, míg a (36) láncz és a reája erősített (35) rész legmélyebb helyzetébe nem került. A (41) kilincs azután bekapcsolódik a (40) kerékbe és ezáltal rögzíti az egész szerkezetet. A (45) rúgók a szenek fölső végét egymással érintkezésbe tartja. Az áram bekapcsolásának pillanatában a lámpa főáramához párhuzamosan kapcsolt (43) elektromágnes a szenek fölső végeit széttereli és ezáltal fényívet létesít, melyet azután oly módon szabályoz, hogy az áramintenzitás pontosan konstans marad. Ha önindukczió vagy egy, a fényívvel szorosan kapcsolt, elegendő nagy ellenállás van, hogy a fényív állandósága biztosítassék, akkor a (43) elektromágnes szerepét, egyszerűsbítés czéljából arra lehet korlátozni, hogy az csak a szénvégek szétterelését végezze az áram bekapcsolásakor. A fénj'ív sarló alakjával bír és a szenek fölött igyekszik magát föntartani; e törekvést előmozdíthatjuk azáltal, hogy a fényívet egy kis elektromágnes által fölfelé fúvatjuk; ezen elektromágnest a (49) sisakba illesztjük be, és fegyverzetét a magnetikus fúvás jól ismert szabályai szerint helyezzük el. Általában azonban elegendő, ha az (58) lyukakon át bevezetett levegővel a sisak (50) nyílása fölött elégséges légáramot létesítünk, mely a fényívet fölfelé hajtja. A (42) elektromágnes párhuzamosan van kapcsolva és egyrészt az egyik vagy másik széntartóval, másrészt a fémből készült (51) dróttal van összekötve, melynek vízszintes része a szenek közé nyúlik. Mihelyt a fényív a szenek leégése következtében az (51) dróttal érintkezésbe jön, a (42) elektromágnesen egy párhuzamosan kapcsolt áram halad át,. mely a fegyverzetet elforgatja úgy, hogy a (41) kilincs a (40) kerékből kikapcsolódik, az emelő szerkezet működésbe jön és a (38) korong a j berajzolt nyíl irányában forogva, a (36) | lánczot magával húzza. Ily módon a szenek a széntartókban fokozatosan megemelked: nek, míg a fényív normális helyére nem j emelkedik és az (51) drótot már nem érinti. A (42) elektromágnest és az (51) drótot esetleg el is lehet hagyni, ha a (31) széntartóknak megfelelő erős hajtást adunk és a (41) kilincset a széntartók egyikének végére erősítjük úgy, a mint az a 4. ábrában szakadozott vonallal van föltüntetve. A szenek fokozatos elégése tényleg a fényív meghosszabodását idézi elő, amit a (45) rúgó az áramintenzitásnak a (43) elektromágnesben való csökkenése következtében kiegyenlíteni törekszik. Ha a (41) kilincs alkalmas módon szabályozva van, akkor bekövetkezik egy időpont, melyben a kilincs, a széntartók alsó végeinek növekedő szétterelődése következtében, a (40) kereket szabadon bocsátja. Ezen szerkezetnek alkalmazását csak az korlátozza, hogy a (30) csőnél lehetőleg nem túlnagy átmérőre törekszünk. Ha a lámpát differencziális lámpává akarjuk átalakítani, akkor a (43) elektromágnest, melyet egyszerűen sorba kapcsoltnak tételeztünk föl, még egy másik ellentétes, vékony menetű tekerccsel látjuk el, melyet párhuzamos kapcsolásban táplálunk; vagy a (31) csövek külső oldalaihoz párhuzamos kapcsolásban segédelektromágneseket rendezünk el, melyek ugyanoly értelemben hatnak, mint a (45) rúgók. Ha már most csak ezeket az elektromágneseket tartjuk meg és a (43) elektromágnest elhagyjuk, akkor egyszerű párhuzamos kapcsolásban gerjesztett lámpákat kapunk. Magától értetődik, hogy ezen elektromágneseket ép úgy, mint a (43) elektromágnest is másképen is rendezhetjük el, mint azt föntiekben példaképen leírtuk; azután azokat komplikáltabb vagy kevésbé komplikált emeltyűszerkezetekkel működtethetjük, föltéve, hogy a czélnak megfelelően működnek, vagyis a szénhegynek egymástóli távolát tág határokon belül úgy a bekapcsoláskor, mint az üzemben változtatják. A szenek fokozatos megemelésére szolgáló