27038. lajstromszámú szabadalom • Varrógép a kelmének egyik oldalán nem látható, úgynevezett vaköltésekkel készült varratok előállítására
— 3 — lemeznek a tűvel szemben való különböző beállítását, hogy így a szerkezet alkalmazkodhassék a varrandó kelmének különböző vastagságához. A tű és az említett lemez között való távolság egyszersmind módosítható a (C) emeltyű helyzetének megváltoztatása által is, ami a (cl) csavarok segélyével történik. Az (I) lemeznek szélein hornyok vannak elrendezve, azon czélból, hogy különböző hosszúságú öltésekkel lehessen varrni és midőn egyenes varratot akarunk létrehozni, a tűrúdnak lengő mozgásai nélkül, akkor az (I) lemeznek (o)-val jelölt egyszerű, illetőleg egyes hornyát állítjuk szembe a tűvel, míg a tűrúd keretének (a2) vonókarját a tűrúdkeretnek (a3)-mal jelölt szabályozójában a legmélyebb pontra állítjuk be. Ha a mértékegység egy-tizenhatod, egy-nyolczad vagy három-tizenhatod részének megfelelő hosszúságú zeg-zugos varratot akarunk előállítani, akkor az (I) lemezt a megfelelő számmal ellátott szélével állítjuk szemközt a (C) kelmevezető emeltyűn a tűvel, míg az (a2) vonókart az (a3) szabályozóban szintén az Vis, 1 /8 , 8 /is ctb. számokkal jelölt pontokhoz állítjuk be, azon számnak megfelelően, mellyel az (I) lemeznek a tűvel szemközt álló hornyai vannak megjelölve, minek következtében a tűrúdnak lengése meg fog felelni az említett lemez szélén alkalmazott hornyok egymástól való távolságának. Az (N) ellenlemez (8. és 9. ábra) a szokott módon van a (B) talplemeznek fölső oldalához erősítve, melynek megfelelő kimetszésein a (H) menesztőnek fogai átnyúlhatnak. A tűnek a lengő mozgást, mint ez a 4., 5. és 9. ábrákon látható, a lengő (J) tűrúdkeret kölcsönzi, mely (j2) csavarok között leng, hol az utóbbiak a gépnek (a) fejrészébe vannak csavarolva és a (j3) ellencsavaranyák segélyével vannak állásukban biztosítva. A (J) tűrűdkeretet az (a2) vonókar lenget, mely az említett keretet összeköti az (a3) szabályozóval, hol az utóbbiak működtetése hornyolt exczenter segélyével történik, míg ennek forgatása az (a4) tengelyre szerelt fogaskerék révén következik be az ismeretes módon. A (K) tűrúd a (J) tűrúdkeretnek (k4) karmantyúiban végzi lengéseit és a szokásos módon egy (k3) forgattyúval áll kapcsolatban, mely a tűrúdnak váltakozva le- és fölfelé irányuló mozgást kölcsönöz. A (KI) kengyelnek toldata és az (12) rúgótámasz között egy zajtompító (1) alátéttárcsa foglal helyet. Azon czélból, hogy a tű lengő mozgást végezhessen a zeg-zugos varrás alkalmával, az (15) szorítóláb kereszt-irányú (16) és i hosszanti irányú (17) hasítékkal van ellátva. A (H) táplemez egy (P) lengő emeltyűvel áll kapcsolatban, mely a (B3) lengető mechanizmusnak alkatrészét képezi és lengő mozgásait a (p) tengelycsapok körül végezi, míg a menesztőnek mozgatása az (a5) orsó és (a6) exczenter segélyével történik, hol az utóbbi hozza mozgásba azon (a7) emeltyűt, mely (a8)-nál alá van támasztva és mozgásait ismert módon közli az említett menesztővel. Az (e) kar és az (el) láncz az (E) rúdnak az (F) szögemeltyűvel való összekapcsolására szolgál. Ezen szögemeltyűnek (f) térdlapja (f2) szorítócsavar segélyével tetszőlegesen beállítható. Föltéve, hogy a tű és a szorítórúd legmagasabb állásukban vannak, a gépet kezelő egyén mindenekelőtt az (I) lemezt állítja be a (C) kelmevezető emeltyűn a varrandó kelme vastagságának megfelelően. Ezen beállítás czéljából az (I) lemezt a (C) emeltyűhöz kapcsoló (i3) csavar (6. ábra) meglazíttatik és az (I) lemez mindaddig forgattatik, míg csak a kívánt hosszúságú öltéseknek megfelelő számjelzéssel ellátott szélhornyai jutnak szemközt a tűvel. Az (a2) i vonókart szintén azon számjelzéshez állítjuk j be az (a3) szabályozóban, mely megfelel az | (I) lemeznek a tűvel szemközt álló szélhor-I nyának vagy szélhornyainak. A varrással i ellátandó kelmének mellső vége ezután a i (C) emeltyű mellső vége köré hajlíttatik, szemközt a tű hegyével. Hogy a kelme az említett emeltyű mellső vége köré legyen I illeszthető, a gép kezelője térdével nyomást
