27025. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet szövegeknek szegélyekkel és díszítésekkel együtt való szövésére

Á — Az ekként ágyazott fémhenger függélyes ; középvonala körül szabadon forgatható. A (9) csapban kiképezett (10) fúratbaa (12) kettős tűt hordó (11) rúd vége van beillesztve és a (13) csavar segélyével helyzetében rögzítve. A (7) fémhenger palástjában a körülbelül 5 mm. mély és 4 mm. széles (14) görbületi horony van kiképezve, melynek görbülete olyan, hogy a fémhenger a (11) rúddal és a (12) kettős tűvel együtt a kívánt nagyságú forgást végezze. A törzsszabadalomban leírt és abban (23)-mal jelzett függélyes tűknek (melyeket a jelen találmány szerint változatlanul megtartunk) tartóit hordó kereten, vagy az ezt alkotó egyik (15) harántrúdon a két (IS) csavar segélyével a (17) bilincs van megerősítve, mely (18) toldatával a (7) fémhengernek (14) hornyába nyúlik be, a hol is a (18) toldat közel a horony szélességével egyenlő átmérővel bír. A (15) rúd, mely szövés közben egy a rajzon föl nem tüntetett exczenter segélyével alulról fölfelé és fölülről lefelé mozgattatik, (18) toldatával a (7) fémhengert és az ez által hordott (12) tűt egy-egy negyedfordulattal ide-oda forgatja. A (12) tű mindegyik végén egy-egy fül van elrendezve és maga a tű, a mennyire csak lehetséges, laposan van készítve, hogy a két szomszédos (19) szegélyt minél közelebb hozhassuk egymáshoz. A fémhengernek a (18) toldat által eszközölt forgatása szerint a (12) tű fölváltva majd merőlegesen (3. ábra), majd párhuzamosan (1. és 2. ábrák) állíttatik a (2) fésűhöz képest. A (12) kettős tű vagy merőleges a (11) rúdhoz vagy pedig kissé rézsútos a nélkül azonban, hogy a szád valamelyik felével párhuzamos volna, a mint ez a 2. és 3. j ábrákból látható. A (12) tű lehetőleg közel van a fésűhöz elrendezve, de azért oly távol áll tőle, hogy azt sohasem érinti vagy pedig a fésű ezen czélból rovátkával van ellátva. A (12) tű a vetélő fölött feküdvén, azt akként állítjuk be, hogy a vetélő alatta szabadon ; mozoghasson. A (12) tű forgatása akkor következik be, midőn a tű az alsó (20) lánczfonalcsoport és a fölső (21) lánczfonalcsoport között van és szabad elforgásához elegendő tér áll rendelkezésre. Mindazon szöveteknél, melyek 4 cm.-nyi vagy ennél bővebb száddal szövetnek vagy szőhetők, a vetélő fölső lapja és a fölső (21) lánczfonalcsoport közötti tér mindig elegendő a (12) tű mozgásaihoz; ezen szöveteknél tehát nem szükséges a szádat bővíteni. Oly szöveteknél azonban, melyeknél nem czélszerű ilyen bő szádat képezni, elegendő a szegély lánczfonalait csak néhány milliméterrel jobban megemelni, mint az alap lánczfonalait. Midőn a láda előremozgása közben a kettős tűt ki kell emelni a szádból vagy újból bevezetni a szádba, akkor a kettős tűnek mindig merőlegesen kell a (2) fésűre állania (3. ábra). Midőn a (12) kettős tű a fésűvel párhuzamosan áll, akkor az a két (22) vetülékfonalat az említett, a törzsszabadalom rajzaiban föltüntetett függélyes tűknek adja át, melyek a vetülékfonalakat fogva tartva, a törzsszabadalomban leírt módon a szegélyt készítik azon különbséggel, hogy a jelen találmány tárgyát képező szerkezetnél mindkét (19) szegély egyszerre és nem egymásután képeztetik. A vízszintes tűk ágyazása és forgatása természetesen más módon is történhetik a nélkül, hogy ez által a jelen találmány lényege változást szenvedne. Magától értetődik, hogy a leírt szerkezet, ép úgy, mint a törzsszabadalomban leírt szerkezet, különböző díszítések szövésére is alkalmazható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. A 24374. sz. törzsszabadalomban igényelt szerkezetnek egy foganatosítási alakja, jellemezve az által, hogy a vetülékfonalakat a szádakba bevezető vízszintes tűk egy függélyes tengely körül ide-oda forgattatnak és majd párhuzamosan, majd merőlegesen állíttatnak a szövőszék-fésűhöz.