27016. lajstromszámú szabadalom • Kettős heveder összekötő szalagocskákkal falemezekből vagy pálczákból való függönyökhöz

.Megjeleni 11)03. évi április hó 24-én. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 27016. szám. VlII/f. OSZTÁLY. Kettős heveder összekötő szalagocskákkal falemezekből vagy pálczákból álló függönyökhöz. TÜMLER SÁNDOB FRIGYES GYÁROS HAMBURGBAN. Bejelentésének napja 1902 szeptemper hó 20-ika. Elsőbbsége 1901 augusztus 21-től kezdődik. Jelen találmány a lemezekből vagy pálczákból összeállított függönyök ismeretes kettős a hevedereinek egy új berendezésére vonatkozik, melynél a heveder a fölső (a) keresztfához erősített (b) tartó-hevederszárból, (c) állító-hevederszárból s a közbülső fd) szalagocskákból áll, melyek a (b) és (c) szárakat egymással összekötik s az (e) lemezeket tartják. Az egyes lemezek tartására tudvalevőleg vagy egyszeres összekötő szalagocskák szolgálnak, melyeken a lemezek lazán nyugosznak, vagy pedig minden lemez két szalagocska közé lehet fektetve. Eddig közbülső szalagocskák oly módon köttettek a két hosszhevederrel össze, hogy a szalagocskáknak a lemezeket tartó fölülete az egyik hosszhevedertől a másikig ért. Az 1. ábra az összekötő szalagocskáknak a két hosszheveder közötti föntebb jelzett ismeretes elrendezését s az ismeretes (f) húzozsinórt tünteti föl. Ezen berendezések azon hátránnyal bírnak, hogy az alsó lemezek sohasem hozhatók egymáshoz zárt helyzetbe, mivel a (b) tartóheveder a rajta függő lemezek súlya következtében megnyújtatik, míg ellenben a (c) állitóheveder megnyújtatlan marad, sőt ellenkezőleg meg is rövidül, ha mint kívül fekvő heveder az esőtől nedves lesz és összehúzódik, mivel kenderből vagy lenvászonból áll. Az egyik hevedernek ezen megnyúlása s a másiknak megrövidülése következtében az összekötő szalagocskáknak vagy szalagpároknak a két hevederen való megerősítési helyei oly módon tolódnak el egymáshoz képest, hogy az egyik megerősítési hely lefelé, a másik pedig fölfelé mozdul. Ennek következtében az összekötő szalagok s azzal együtt a lemezek rézsútos helyzetbe hozatnak, melyben a lemezek nem zárkóznak többé egymáshoz. Ezen hátrányos körülmények fölismerése azon újításhoz vezetett, hogy minden egyes (d) összekötő szalagnak az el nem tolható (e) lemez fölvételére szolgáló része s a (c) állitóheveder közé egy hajlékony (g) összekötő tagot iktatunk például oly módon, hogy az összekötő szalagocskát a lemez fölvételére szolgáló részén túl meghosszabbítjuk. (2. ábra). Ilyen összekötő tagot azonkívül az összekötő szalagocskáknak a lemezeket fölvevő része és a másik (b) tartóheveder között is alkalmazhatunk, ámbár rendesen a (d) szalagok és (c) állitóheveder közötti összekötő tagok is elegendők. A (g) közbülső tagok elrendezése követ-