26990. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a vízvezeték beszennyezésének megakadályozására az árnyékszék által

Megjelent Í903. évi április lió Ü-én. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 26990. szám. XXI/b OSZTÁLY. Berendezés a vízvezeték beszennyezésének megakadályozására az árnyékszék által. GRUBERT TIVADAR MÉRNÖK BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 október hó 3-ika Gyakran fordul elő, hogy a vízvezetéki vízbe tisztátalanságok jutnak; ennek okát a használatos árnyékszék-szerkezetek medenczéjének eldugulása képezi; ezen szerkezetek hátrányát eddig nem lehetett megszüntetni, daczára annak, hogy ezen téren sok kísérletezés történt. Hogy a találmányom lényegét jobban meg lehessen érteni, mindenek előtt az eddigi szerkezetek hátrányait kell fölsorolnom. A mellékelt rajz 1. ábrája egy ismert szerkezetű udvari árnyékszék elrendezését tünteti föl. Az árnyékszék (a) padlója az udvar kövezete fölött fekszik és egy gödröt zár el, melyben vezetékek, csapok és bűzelzárók fagy ellen védetten vannak elhelyezve. Ha dugulások állnak be, akkor a (h) álló cső a medencze széléig ürülékek, úrin és vezetékvíz keverékével telik meg. Az első rendszabály ilyenkor az, hogy a tiszta vizet bevezető (d) csövet elzárják, mi mellett természetesen az elfolyó víz a (d) csőben szívóhatást idéz elő; ennek főlyományakép a szennyvíz az udvari árnyékszék (h) álló csövéből az (f, g) összekötő csöveken át, illetve a 2. ábrában föltüntetett belső házi árnyékszéknél a (g) csövön és (c) nyomó csapon át, melynek az a tulajdonsága, hogy megfordított áramiránynál önműködően nyílik, a tiszta vizet szolgáltató (d) vezetékbe lép és azt megfertőzi Ha a vízbeömlést ismét helyreállítjuk, akkor a legtöbb esetben a konyhákban levő mellékvezetékek csapjai előbb nyittatnak mint az árnyékszókcsapok és ez esetben a csővezetékbe visszalépett szennyrészek az ivóvízzel együtt folynak ki. Az ivóvíz ezen beszennyezése vagy megfertőzése az utóbbi években többször volt megállapítható és különösen laktanyákban vérhast idézett elő. Amint már előbb említettük, már többféle módon kísérelték meg ezen hátrányokat kiküszöbölni. Az eddig ismert berendezések közül az egyedüli, mely a hátrányokat tökéletes módon megszünteti, az ú. n. billentő berendezés, mely egy magasan elrendezett víztartályból áll, mely tartályból a víz egy szelep nyitása vagy más hatás által meghatározott mennyiségekben ömlik ki. Ezen berendezés azonban csak aránylag magas árnyékszékhelyiségekben, és így nem mindenütt alkalmazható, azonkívül előállítási költsége is rendkívül nagy. Ezért már régóta, bár eddig sikertelenül törekedtek oly berendezést létesíteni, mely