26960. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kövezett síneknek kavicsos pályán való előállítására

Megjelent lí)03. évi április lió Í8-án. MAGY. gSg KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 26960. szám. Vlll/i OSZTÁLY. Eljárás kövezetsíneknek kavicsos pályákon való előállítására. WEBER RUDOLF ÚTMESTER BURGDORFBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 szeptember hó 16-ika. Jelen találmány tárgyát eljárás képezi tetszőleges szélességű kis kövezetsíneknek országutak és alépítményekkel ellátott utak kavicsos pályáin való beépítésére, avégből, hogy azokon a forgalmat illetve a járművek haladását megkönnyítsük és egyidejűleg az ilyen utak építését olcsóbbá és tartósabbá tegyük, mint az az eddig szokásos rendszerek mellett lehetséges. A tapasztalat azt mutatja, hogy a Mac Adam rendszerű zúzott kaviccsal ellátott utak és országutak, különösen a keskenyebbek, csak a járó vonal irányában, vagyis a középen a hossztengely és a két külső él között igen kopnak. Az ily utaknak az elkopásnak leginkább kitett helyein jelen találmány elve szerint alkalmas szélességű kis kövezetű síneket építünk be, melyek vasból készült keretekkel való sajátos összeköttetésük következtében igen tartósak és melyek sérülések esetén könnyűszerrel és aránylag csekély költséggel kijavíthatok. A mellékelt rajzon az 1. és 2. ábrán a jelen találmány elve szerint épült kis kövezetű sínekkel ellátott kavicsos pályának fölűlnézete és harántmetszete sematikusan, a 3. és 4. ábrák pedig több, nagyobb léptékben rajzolt kötőt fölűlnézetben, illetve függélyes hosszmetszetben tüntetnek föl. Az (a) kötők (3. ábra) egy-egy T-alakú, alkalmas szélességű, lapos vasból előállított részekből állanak, melyek a menetirányban összeillesztetnek és kellő módon kampókkal, hevederekkel vagy más effélékkel vannak összekötve, azonban U-alakúak is lehetnek, vagy oldalhevederek gyanánt drótkötéssel is állíthatók elő és arra szolgálnak, hogy a kis burkolatköveknek kifelé való fölbillenés és ingadozás ellen védjék. Az egymással ekként összekötött (a) kötők összefüggő egész gyanánt egymástól megfelelő távolságban, vagyis a kocsikerekek szokásos nyomvonalának megfelelően a kavicsos útba beágyaztatnak, úgy hogy a fölső élek lehetőleg elfödetnek és az időjárás viszontagságainak ekként nem lesznek annyira kitéve. Legelőnyösebben eszközölhetjük ezt egy kavicsból, apró kövekből vagy más efféle anyagból (2. ábra) képezett (b) ágyazaton. Az összefüggő (a) kötőkből képezett üregekbe aztán a hasábalakú (c) koczkaköveket és pedig legelőnyösebben az 1. ábrában föltüntetett kötés szerint helyezzük el és szokott módon jól leczölöpöljük, mi mellett természetesen